Legyen meg az „én akaratom”...!

„Nem veszendő dolgokon váltattatok meg… hanem drága véren” (1 Péter 1, 18,19.)

Isten, a világmindenség csodálatos alkotója, kezdetben megteremtette a szellemi világot. Ellátta olyan képességekkel, hogy jelen lehetnek környezetünkben anélkül, hogy fizikai szemünkkel érzékeljük őket, de a történelem folyamán számos olyan feladatot is kaptak az Örökkévalótól, amikor ember-testi formában jelentek meg, és üzenetet hoztak a földi embernek, vagy egyéb megbízatásokat hajtottak végre. Az Örökkévaló, a Szentháromság közös döntése alapján, az anyagvilág megalkotása mellett létrehozta az anyagi felépítésű embert is, de ugyanakkor önmagából való, fizikai szemmel nem látható, halhatatlan szellemi részt is ajándékozott neki. (1 Mózes 2, 7.) Ezt erősíti meg a Prédikátor könyve, amikor a bűnbeesés kapcsán az ember halandóvá vált: „A por visszatér a földbe, olyan lesz, mint volt, a lélek pedig visszatér Istenhez, aki adta”! (Préd. 12, 7.) Az Örökkévaló Isten teremtésében mindig arra törekedett, hogy a megalkotott lények Vele folytonos szeretet-közösségben éljenek. Az ember a csúcstechnológia révén eljutott már odáig, hogy robotokat hoz létre, amelyek kiszolgálják az embert, de érzéstelenül, empátiát nem mutatva, hidegen. A teremtett világ minden része bizonyos, Isten alkotta törvények szerint működik: a fölbe vetett búzamag a talaj felső rétegei fele indul, az állatok nem léphetik át saját ösztöneiknek törvényét… stb. Isten szeretetkiáradásának tulajdonítható viszont az a tény, hogy a tudattal, az isteni „többlettel” rendelkező angyalok, valamint a szeretet képességével ellátott ember is megkapta a szabad döntés jogát. Igen, Isten egy csodálatos, harmonikusan működő világot hozott létre. A világ tragédiája ott kezdődött, hogy a szeretetből megalkotott fényes angyal Lucifer fellázadt Teremtője ellen: „legyen meg az én akaraton” jelszóval. Borzalmas tettének örök következménye az lett, hogy kivettetett Isten csodálatos, bűntelen világából. Fájdalmas, szomorú valóság, hogy a szabad döntéssel ellátott embert is bűnre csábította! Ekkor, az emberi elmét meghaladó döntés született: megmentésünkért a harcot nem az angyalok, nem a szentek vívták meg, hanem a „mennyország gyöngyszeme”, Jézus Krisztus. Ezért helyezte Isten Őt mindenek fölé a dicsőség trónjára!

Kedves nemzettársaim! Ha a megváltás isteni tervének kronológiai sorrendjét vizsgáljuk, fontos megállapítani, hogy Jézus Krisztus e földről való távozása előtt búcsúbeszédében rendkívül fontos megbízatást adott tanítványainak: „Lesztek az én tanúim Jeruzsálemtől kezdve a világ végső határáig”! Ezt követően szemük láttára felemeltetett a mennybe, és a megváltói győzelem 10 napos csodálatos ünnepségére került sor a mennyei dicsőségben. Elérkezett a pünkösd napja is, és beteljesedett az ígéret: megérkezett az Istentől küldött Szentlélek, akinek a segítségére feltétlen szükség van a nagy krisztusi megbízatás teljesítéséhez. Pünkösdkor megalakul az egyház egy alapvető feladattal: nem a világgal kell együtt mozognia, hanem a világot kell mozgatnia: azaz hirdetnie a megtérés evangéliumát! A Szentlélek munkája Péter első prédikációjánál már csodát művelt, hiszen az Ige úgy fogalmaz, hogy a prédikációt nagy tömeg hallgatta, és akik hittek, megkeresztelkedtek – mintegy háromezer lélek –, csatlakoztak a tanítványok kis csoportjához. Nyomban beindult a gyülekezeti közösség élete: részt vettek az igehallgatásban, az úrvacsorázásban, az imádkozásban. Annak érdekében, hogy az apostolok kezdeti munkája hitelesebb, meggyőzőbb legyen, Isten Szentlelke segítségével az apostolok sok csodát is tettek, olyannyira, hogy félelem támadt sok lélekben, akik szemtanúi voltak a csodáknak. Ezek közzé sorolható annak a sánta koldusnak a meggyógyítása is, akit mindennap a templom „Ékes kapujának” nevezett bejáratához helyeztek. A koldus, amikor meglátta, hogy Péter és János be akar menni a templomba, alamizsnát kért tőlük. Péter kérésére a koldus reájuk emelte tekintetét, majd Péter kijelentette: „Ezüstöm, aranyam nincsen, de amim van, azt adom neked: a názáreti Jézus Krisztus nevében, kelj fel és járj”! Ekkor Péter a koldust jobb kezénél fogva felemelte, a sánta lába, bokája azonnal megerősödött, és boldogságában ugrándozva ment be a templomba, és dicsérte Istent. Az esemény szemtanúi csodálkozó félelemmel megtelve szemlélték az isteni csodát!

Drága magyar testvéreim! Egy rohanó ütemű világban élünk, ahol az anyagiak birtoklása jelenti az értéket. Isten nem gyönyörködik az ember szomorú, nyomorúságos sorsában, de világossá teszi, hogy minden földi érték mulandó, ezért kéri  az embert mentő szeretettel: „Keressétek először Istennek országát…”, az Örökkévalót. Remekül fogalmaz Túrmezei Erzsébet, amikor a Halotti beszéd gondolatait szólaltatja meg költői szépséggel: „Ősi örökség, ránk testálta Isten, Halotti beszéd, hogy élni segítsen! Meddig a miénk kincsünk, aranyunk, ha csak por és hamu vagyunk”?! Bár csak megértené ezt az örök igazságot a mi drága magyar népünk is, akkor vidáman énekelné: „Majd ha Jézus vére érdemében mind, látjuk Őt, ki eltörölte bűneink, majd ha mind fehér ruhába öltözünk, oly boldogok leszünk”.

Bátkai Sándor