Mi lesz veled, világ?

„Az ég, a föld elmúlik, de az én beszédeim nem múlnak el! (Máté 24, 35.)     

Egyedül a Biblia közléséből van némi betekintésünk a létező végtelenbe.  A matematikatanárok szoktak időnként azzal a hasonlattal élni a tanulók előtt, hogy nem találunk olyan nagy számot, amelyhez ne lehetne hozzáadni még egyet, vagy akár többet is. A számtengely nagyságára nézve jó a hasonlat, de a végtelen valósága még mindig homályban marad. A tudományos kutatás számtalan formában vizsgálja a világűr összetételét, egyben utalva nagyságára is. Bár a világűr szó nem fejezi ki pontosan a valóságot, mert a földön kívüli tér nem teljesen üres. A kozmosz a világmindenségben található bolygók, galaxisok... stb. sokaságát tartalmazza. Cser Antal buddhista filozófus, amikor a létező valóságról gondolkodott mondta ki: „Aminek kezdete van, annak vége is van, ami összetett, az szét is esik.” Nos, mi a Szentlélek ihlette Biblia első lapján arról olvasunk: „Kezdetben teremtette Isten a mennyet és a földet.” A láthatatlan anyagvilágot „rendezte” , a  „káoszból”  „kozmoszt”, azaz rendet hozott létre. A véges emberi lénynek „földi kezdete” van, és néhány évtized múlva el kell távozzon e földről. Ezt tudjuk-látjuk évezredek óta, így tehát véges értelmével nem igazán tud elképzelni egy olyan lényt, aki Örök Létező, nincsen kezdete, és soha nem szűnik meg létezése. Róla mondja az Ige, hogy „Legyen” szavára beindult a teremtés, az anyagok látható összerendeződése. Szava „koncentrált energia” csak szólt, és az anyagok engedelmeskedtek, terve megvalósult. Kihagyhatatlan fontosságú megjegyezni azt is, hogy a Teremtő Isten létezésének, személyének alapvető jellemzője a szeretet. Az örök, folytonosan lángoló szeretetnek pedig társra van szüksége, hogy kiáradó voltának legyen iránya, „tárgya”. A szeretetből kiindult teremtés ezt a célt szolgálta.

Kedves nemzettársaim! Az Ige tudósít arról, hogy a teremtés első fázisban Isten „benépesítette” a mennyei világot gyönyörű szellemi lényekkel, angyalokkal. Azt viszont véges elménkkel nem igazán tudjuk elképzelni, hogy az egyik, gyönyörű ékességekkel és hatalommal ellátott „főangyal” – Lucifer – hogyan vált engedetlenné teremtőjével szemben olyan mértékben, hogy az angyalok egyharmadát is a maga oldalára állította. Bekövetkezett a mennyei tragédia, és mint démonok levettettek a mennyből. Ítéletük megmásíthatatlan, örökkévaló! A tragédia folytatódott, amikor Sátán az embert, a teremtés koronáját is „rászedte”, hogy engedetlen legyen Isten parancsszavával szemben, és ezzel a csodálatosan megalkotott földet is beszennyezte a bűn! A következmény itt sem maradt el: az embernek el kellett hagynia gyönyörű lakhelyét, az Édent, de maga  a föld is átok alá került: „Mivel ettél arról a fáról, amelyről parancsoltam, hogy ne egyél, legyen a föld átkozott miattad, fáradsággal élj belőle egész életedben… Arcod verejtékével eszed a kenyeret, amíg visszatérsz a földbe, mert abból vétettél.” (1 Mózes 3, 17–19.)

 Drága magyar testvéreim! Istennek az ember iránt érzett lángoló szeretete nem engedte, hogy Sátán elrabolja az embert, és bűneivel saját sorsára juttassa. A pokol tüzében, az Istentől való örök elválasztottság lángjától égjen lelke az enyhület reménysége nélkül. A pokol kínjaiból való megmenekülést egyedül csak a bűnbocsánat révén lehet elérni. Ezért Isten hajlandó volt, hogy saját fia, Jézus Krisztus által lefizesse a bűneinkre kimondott halálos ítélet árát, az életvesztést. Isten a kegyelmet minden földre született ember számára felajánlotta. Nem kell fizetni érte, mert Jézus már lefizette helyettünk a kereszten. Nekünk csak el kell kérni a kegyelmet Jézus Krisztus keresztáldozatára való tekintettel. Egy nagyon fontos dolgot azonban tudni kell: a kegyelmet csak itt, e földön lehet elkérni! A halál után már nem lehet ezt megtenni, mert a bűnnek csak 2 helye van: vagy rajtam marad földi életem végéig, s utána végleg lezárult a megtisztulási lehetőség, vagy megszabadulok tőle Jézus vére érdemében ezen a földön, és jutalma az örök üdvösség. A Biblia csak erről a két lehetőségről beszél. Ezért mondta Jézus Krisztus, hogy jönnek majd hamis tanítók, akik „megtévesztő” mesékkel altatnak benneteket, de azok a Sátán tanait közvetítik felétek! A gond ott van, hogy az idő gyorsan repül, és a vég láthatóan közeledik. Ezt a Sátán is tudja, és bőszülten tombol, űzi démonjait, ahogy az Ige mondja: „Jaj a földnek és a tengernek, mert leszállt hozzátok az ördög nagy haraggal, mivel tudja, hogy kevés ideje van”!  (Jel. 12, 12.) Péter apostol meg arról tudósít, hogy közeledik a nap, amikor az „egek lángolva felbomlanak és az elemek égve megolvadnak”! (2 Péter 3, 12.) Ébredj világ! Ma még itt van a megtérés ideje, zengje hát szívünk: „Jézus Krisztus mikor rám talált, karjaiba zárt, félelmem elszállt. Békessége tölti már szívem, irgalmáról zengem énekem”!

Bátkai Sándor