Miben reménykedünk?

   „Nálam nélkül semmit sem cselekedhettek.” (János ev. 15, 5)

A világ, benne az ember is, a jó és gonosz folytonos küzdelmének színtere. Akár tudomást veszünk erről, akár nem, ez történelmi tény. Az ember számára viszont létfontosságú ennek a küzdelemnek a tudomásul vétele, különben áldozattá válik, különösen e vírusoktól sújtott világhelyzetben! Szükséges azonban azt is tudomásul venni, hogy Isten nem veszteségre, kudarcra, boldogtalanságra teremtette az embert. Az Örökkévaló maga szól erről figyelmeztetésként: „...előtökbe adtam az életet és a halált, az áldást és az átkot, válaszd hát az életet, hogy élhess te és utódaid is!” (5. Mózes 30, 19.)

Az ember akkor bonyolódott bele a jó és rossz közötti világküzdelembe, amikor áthágta a Teremtő Isten rendelkezését. Sátánnak ősidők óta napjainkig ugyanaz a taktikája: jót, sikereket, kellemes, élvezetes napokat ígér, de a háttereket nem mutatja meg, hogy annak milyen ára van, milyen következményekkel jár. Az édenben is azt sugalmazta: „Ó, ha esztek a tiltott fa gyümölcséből, valami nagy boldogságban lesz részetek…”! Az eredmény: félelem, lelkiismeret-furdalás, menekülés Istentől, majd kiűzetés a paradicsomból!

    Kedves nemzettársaim! Az ember természetes vágya, hogy kiegyensúlyozott, békességes, anyagi gondoktól mentes, örömekben gazdag életet éljen. A hívő embert maga Isten buzdítja az örvendezésre, hiszen boldogságra teremtett minket. Az Ige így fogalmaz: „Örvendezz, ifjú, míg fiatal vagy, légy jókedvű ifjúságod idején, és élj szíved vágya szerint, ahogy jónak látod! De tudd meg, hogy mindezekért Isten megítél téged!” (Préd. 11, 9.) Azaz, légy tudatában annak, hogy tetteidnek következménye van! Az egészséges keretek között mozgó hívő élet számára Isten garantálja a boldogságot. Maga Jézus, tanításában saját örömét kínálja hallgatóinak: „Ezeket azért mondom nektek, hogy az én örömöm legyen bennetek, és örömötök teljessé legyen.” (János ev. 15, 11.) Ezek után a nagy kérdés, hol keresi az ember létének örömforrásait. A Jézustól kapott öröm elveszíthetetlen, mert nem függ a körülményektől. Tragikus emberi sorsok bizonyítják, hogy sok fiatal nem Istentől kéri el élete párját, és így a keserűség és szenvedés mélységeit kell megjárja. Ahol pusztán csak a testi indulatok döntenek előbb-utóbb, a kapcsolatok kiürülnek, mert nincsen rajta Isten áldása, nincsen meg benne az Istentől jövő szeretet összetartó ereje. A Sátán „előszeretettel” kínál múló örömöket, amelyek valamely „csillogó sztárhoz” esetleg megszerzett anyagi dologhoz kötődnek. Ha a körülmények változnak, ha a megszerzett anyagi érték elvész, „elpárolog” az öröm is. Ezek után valóban elgondolkodtató: a válságba jutott ember miben reménykedik különösen e vírustól és elképzelhetetlen mélyre csúszott ideológiáktól sújtotta világban? Ha nem szánja el magát gyökeres változtatásra, helyben topog, és nem tud kilépni krízishelyzetéből. Erről a kérdésről Albert Einstein, a Nobel-díjas fizikus a következő gondolatot fogalmazta meg eléggé kemény szavakkal: „Az őrültség nem más, mint ugyanazt tenni újra és újra, és várni, hogy az eredmény más legyen.”

Drága magyar testvéreim! Istennél a legrosszabb helyzetre is van megoldás, mert mindig a világosság oldja meg a sötétség dolgát és nem fordítva. Az Ige szerint a megoldást úgy hívják, hogy: Jézus Krisztus! Ezért figyelmeztet Ő maga! „Nálam nélkül semmit sem cselekedhettek”! Ez érvényes egyénekre, vagy akár egy egész nemzetre is. Jézusnak csodálatos ígérete van: „Ha bennem maradtok, és az én szavaim is bennetek maradnak, kérjetek nagy dolgokat az én Atyámtól, és megadja néktek! Ennek azonban feltétele van: hajlandó vagyok beismerni tévedéseimet, hibáimat, hogy bizonyos dolgokat rosszul tettem, és kérni az Ő szabadítását? Ez a „recept” érvényes a mi magyar népünkre is. Immár egy évszázad keserűsége nyomasztja szívünket, és nincs megoldás, mert nem annál keressük, akinek adatott minden hatalom mennyen és földön. Istentelenségünkkel csak népünk fogyását, életterünk pusztulását érhetjük el. Jogosan tevődik fel a kérdés újra és újra: „miben reménykedünk”? Segít rajtunk valamely egyház, vagy politikai hatalom, vagy… és most megnevezhetnénk bárkit ezen a földön, csak hamis illúzió, önáltatás lenne! Kérjük el Isten bocsánatát Jézus Krisztus nevében, mind egyéni, mind népünk életére nézve, hogy tapasztaljuk meg a felemelkedést, és megnyerjük az általa ígért örök jövendőt!

Bátkai Sándor