Minden élet számít!

„Tudván, hogy nem veszendő dolgokon, ezüstön vagy aranyon váltattatok meg... hanem drága véren... Krisztusnak a vérén.” (1 Péter 2, 18–19.)

Napjainkban egyre gyakrabban halljuk, a koronavírus elleni harc közepette az emberi élet védelmében megfogalmazódott szlogent: „minden élet számít”!  Jelentős közéleti személyiségek naponként biztatják az embereket, kivétel nélkül, hogy vegyék be a koronavírus elleni oltást, amely életeket menthet. Ebből az alapállásból kiindulva tehát, minden ember élete származásától, lakhelyétől, vallásától függetlenül ugyanolyan értékes.

A „mennyit ér az élet” kérdésre, az emberek többféle választ adnak. Azok az életbiztosítók például, akik az ügyfél kockázatos voltát szemlélik, az emberi élet értékét megpróbálják pénzben kifejezni. A sikerekben fürdő ember számára az élet drága, felbecsülhetetlen érték, ezért bármilyen áldozatot kész megadni érte. Ezzel szemben a gyenge, beteg embernek az élet nehezen elviselhető teher. A fiatalok, az évek gyors egymásutániságát várják, hogy minél hamarabb a boldogság csúcsára érkezzenek. Az öregeknek a napok értéke egyre nő, hiszen közeledik a vég, amikor át kell lépni a túlsó partra.

Minden korban, hasonlóan napjainkban is vannak, akik a „tudományosnak” mondott ateista véleményt fogadják el, hogy az úgynevezett nagy ősrobbanást követően évmilliók multával, a majom két lábra állt, tudatos lénnyé fejlődött ki… majd a halállal az ember eltűnik örökre. Szomorú, hogy a Sátán elhiteti a magyar ellenzékkel, hogy a szabadságjogok címszó alatt szembefordulhat az élet forrásával, Istennel. A hatalom érdekében képesek átgázolni, ha kell emberi életeken is. De Isten nem feledékeny, a számonkérés nem marad el!

Kedves nemzettársaim! A Teremtő Isten világosan szól arról, hogy a Tőle kapott életünk sokkal több mint a néhány évtizedes földi létünk, mert a porból „összegyúrt” testünkbe, a Teremtő saját magából adott belénk egy olyan részt, amely az Ő halhatatlan  lényéből származik. Ezt húzza alá nyomatékosan a jól ismert Ige: „A por visszatér a földbe, olyan lesz mint volt, a lélek pedig visszatér Istenhez, aki adta”! (Préd.12, 7.) Van tehát, a portest mellett egy olyan, Istentől kapott halhatatlan részünk, amely azt a csodálatos képességet kapta, hogy hit által az örök életre szóló Igét földi életében rögzíteni tudja, ugyanakkor saját emberi döntése alapján, a Sátán diktálta kárhozatos dolgokat is képes magába fogadni! A fent idézett ige bizonyítja: mind a jó, mind a rossz Isten elé kerül számadásra!

Drága magyar testvéreim! A véges elme képtelen felfogni a végtelent! Ennek ellenére Isten a teremtés koronáját intelligens gondolkodó lényként alkotta meg, szeretetének hatalmas kiáradása által az egész földet rendelkezésére bocsátotta. Így szól erről az Ige: „Isten férfivá és nővé teremtette őket… megáldotta őket, és ezt mondta: …töltsétek be és hódítsátok meg a földet.” (1 Mózes 1, 27–28.) Isten szeretete feltétel nélküli. Soha nem hagy fel azzal, hogy szeressen, mivel az ember Isten áldásának címzettje. Ennek ellenére az ember eljutott arra a mélypontra, hogy a lázadó Sátán hatására szembeforduljon Teremtőjével. Nos, itt következik a további, az emberi agy által felfoghatatlan csoda: Isten szeretetének nagysága! Olyan hatalmas értéket képvisel az emberi élet számára, hogy hajlandó volt egyszülött Fiát a keresztfára szegeztetni, hogy bennünket, a bűneink miatt halálra ítélteket megmentsen az örök kárhozattól! Kell ennél ékesebb bizonyíték, hogy milyen értéke van Isten előtt az emberi életnek? Jelen világhelyzetben, amikor a koronavírus erősen szedi áldozatait, Isten igénybe veszi az embernek adott szellemi képességet arra, hogy kidolgozzon olyan hatásos oltószert, amely emberéleteket menthet meg a földi haláltól, időt adva nekik a megtérésre! Mélységes hálaadással kell megköszönnünk Istennek, hogy adott a magyar népnek egy tudós zsenit, Karikó Katalint, aki más tudósok segítségével hozzájárult a hatásos vakcina létrehozásához. Isten nagyon szereti a mi magyar népünket! Ezért szól az Ige bátorítása nekünk e nehéz időkben is: „Aki segítségül hívja az Úr nevét, üdvözül”! (Róma 10, 13.)

Bátkai Sándor