Mit eredményez a kemény vagy nyitott szív?

(„Hallgatott minket… az Úr menyitotta szívét”/   (Ap. csel. 16, 14)

A tapasztalat gyakran azt mutatja, hogy a sikeres embereket nehéz megnyerni Krisztus számára, mert az anyagi biztonság általában a földi értékekre irányítja figyelműket. Ettől függetlenül viszont, teremtésünkből eredően van minden emberben egy  bizonyos űr, amit Isten örökké tartó boldogsággal kíván betölteni. A porból „összegyúrt” testünk elveszti egy idő után életképességét. Ahogy az Ige fogalmaz: „a por visszatér a földbe, ahonnan vétetett”. Az a bizonyos „űr” az Ige alapján, az Istentől kapott halhatatlan rész, ami a fizikai halál után tovább létezik, és magával viszi az örök létezésbe mindazt, amit e „bizonyos űrbe” az ember szellemileg magába fogadott. Örök jövőnk mindenkori tragédiája abban áll, hogy az ember nem akar tudomást venni arról, hogy testünk az Örökkévaló templomává kell váljon, oly módon, hogy a Szentlélek Isten kap helyet az ember szívében, ott elvégzi munkáját, azaz Jézus Krisztusnak értünk hozott áldozatával, annak fényével tölti meg egész lényünket! Ha viszont az Örökkévaló onnan kiszorul, az ember maga adja át a helyet Lucifernek, aki azonnal „rácsap” a lehetőségre. Nos, a Sátán sorsa az örök sötétség! Azért folytat küzdelmet, hogy szívünk a múlandó földi dolgok, valamint a fertőzőtt média szemetes ládája legyen. Itt az idő elgondolkozni komolyan szívünk állapotán! A Jézussal való találkozás gyökeresen változtatja meg az ember életét. Alapvető fontoságú kérdés tehát: ki előtt nyitod meg a szíved ajtaját? Mindkét állapot szabad döntésünktől függ! Két lehetőség áll előttem: Istent választani és Vele az örök boldogságot, vagy, amit  most még földi értelemmel meg sem tudunk érteni, felmérhetetlen szomorúsággal tapasztalni az „elkésettség” állapotát! Felajánlotta Isten a lehetőséget és nem éltem vele! Földhöz ragadt kemémy szívem nem nyitottam meg előtte!

Kedves nemzettársaim! Az Ige számos olyan esetről számol be, amikor különböző társadalmi osztályhoz tartozó személyiségek, belső jóérzéstől indíttatva keresték az utat, amely az Örökkévaló Istenhez vezeti őket. Így történt ez az etióp pénzügyminiszterrel, az etiópok királynőjének főemberével, akinek a szíve hajlott arra, hogy Jeruzsálembe menjen Istent imádni. Az Úr angyalának utasítására Fülöp evangélista, a Jeruzsálemből Gázába vezető úton találkozott a hintóján hazafele tartó etióp kincstárnokkal, aki éppen az Ézsaiás próféta könyvében szereplő messiási jövendőlésekről szóló részt olvasta. „Érted is, amit olvasol?” – kérdezte tőle Fülöp. A kincstárnok bevallotta: nem igazán érti a próféciát, és arra kérte Fülöpöt, hogy üljön mellé a hintóba és magyarázza meg az Írásnak azt a szakaszát. Ekkor Fülöp Jézus Krisztus csodálatos megváltói munkájáról szólt neki. Azt is hirdette, hogy „aki hisz és megkeresztelkedik, az üdvözül”! Útközben éppen egy víz mellett haladtak el, mire a kincstárnok nyomban rákérdezett: „Mi akadálya annak, hogy megkeresztelkedjem?” Fülöp válasza: „Ha teljes szívedből hiszel, akkor lehet”. Ő pedig így válaszolt: „Hiszem, hogy Jézus Krisztus az Isten Fia”. Ekkor a főember parancsára megállt a hintó, leszálltak a vízbe és Fülöp megkeresztelte az udvari főembert. Ekkor az Úr Lelke elragadta Fülöpöt, aki Azótoszba került, a kincstárnok pedig boldogan folytatta útját hazafele, mint Krisztus vérén megváltott lélek!

  Drága magyar testvéreim! Isten csodálatosan jutalmazza azokat, akik megnyítják szívüket és befogadják Jézus Krisztust, aki hajlandó volt életét áldozni üdvösségünkért! Ő soha, semmiről sem feledkezik el, „egyedül bűneinkről”, ha elkérjük bocsánatát Jézus keresztáldozatára való tekintettel. Az egyház feladata erről az örömüzenetről szólni minél több ember számára. Jézus e földről való távozása előtt reánk bízta az általa megkezdett munka folytatását, a Szentlélek Isten segítségével. Arról is tudomást kell szerezzenek az emberek, hogy a kegyelmi idő véges. Jézus nem hallgatta el ennek a ténynek fontosságát. Megváltói munkájának végéhez közeledve egyre gyakrabban  hangzottak el a végidőkre szóló előrejelzései, amelyek 2000 évvel ezelőtt a jövőt jelentették, ma már a jelen eseményei, amelyek mind-mind az emberi történelem közeledő végét jelzik! Adja Isten, hogy értse meg ennek fontosságát minden magyar ember, nyissa meg szívét a Megváltó előtt és nyerje el az örök életet. Ezt a hívást szólaltatja meg egy kedves énekünk is: „Jöjj ma az élet vizéhez, szomjazó és fáradott! Könnyül itt bűneid terhe, megszűnik gond s bánatod”!

Bátkai Sándor