Napjainkban is láthatók Isten csodái!

Akié a Fiú, azé az élet, akiben nincs meg az Isten Fia, az élet sincs meg abban. 

(1 János 5:21.)

Jézus Krisztus mérhetetlen isteni szeretetéből eredően vállalta a földre jövetelt. Az embernek a pokol kínjaiból való megmentését tartotta szem előtt. Alapvető fontosságú tudni, hogy a bűnre kimondatott a halálos ítélet. Minden korban, így az ótestamentumi idők évszázadain át is folyamatosan nőtt az emberi bűnök száma. A bűn olyan nagy szomorúságot és bántalmat okozott a tökéletes szent mennyei világban, hogy az egyszerű állatok vére nem rendelkezett azzal az erővel, hogy teljesen tisztává tegye a bűnös embert. A teljes megtisztítást az isteni vér tette lehetővé. Jézus földre jöttével a megváltás örömüzenete töltötte meg az emberek szívét, akik befogadták tanítását, és ezt követően hittel a cselekedetek útjára léptek.

Kedves nemzettársaim! A Bibliát tanulmányozó hívők Jézus csodáinak világába lépnek. 

Egy alkalommal a tanítást befejezve azt mondta Jézus a tanítványoknak: „Menjünk át a túlsó partra. Akkor nagy szélvihar támadt, a hullámok pedig becsaptak a hajóba...” (Márk 4, 35.) Fontos tanulságot jelentett ez az út, mert a viharzó tengeren Jézus bemutatta isteni hatalmát, hiszen az a hajó, amelyen Jézus volt, viharba került. Vannak kis szélviharok talán nálatok is. Ezeken túl lehet jutni. Bocsánatot kérünk, és minden rendeződik. Ebben a szélviharban már-már elmerült a hajó. És Jézus alszik! Nem mozdul, nem cselekszik, nem szól. Rettenetes állapot. Legalább mondana már valamit! Voltál-e már úgy, hogy mondogattad a bajaidat, és nem volt sem szó, sem felelet, sem meghallgattatás? Ezek a halászemberek mindent csináltak, amit csak lehetett. Amikor az ember mindent meg akar tenni, és meg is tesz, talán éppen azzal kavarja a legnagyobb vihart. Sokszor még azok is kapkodnak, akiknek hajójában ott van Jézus. Ezzel hitelét veszti a bizonyságtételük. Milyen jó azoknak, akiknek Jézus mondhatja: Menjünk – te meg én – együtt! Ha Ő vezet, bátran mondhatod: Uram, menjünk! Jézus mennyire ember volt, mutatja az is, hogy a fárasztó nap után elaludt a hajón. Tanítványai megértették, és „elvitték őt úgy, amint a hajóban volt”. Minden tanítvány nagy lehetősége, hogy viheti magával Jézust. Amikor elindultak, csendes volt még a tenger. Nem tudjuk, mennyi ideje hajóztak, melyik részén jártak a tengernek, amikor nagy szélvihar támadt. Életünkben mindig megvan az ideje a viharnak. Lehet, hogy elindultatok egy házasságba, egy darabig minden jól ment, aztán valahol jött a baj. A vihar váratlanul csap le a családi életre. Talán a tanítványok sem vették észre a felhőket, éjjel volt, sötét, nem gondolták, hogy baj lesz. „Akkor nagy szélvihar támadt, a hullámok pedig becsaptak a hajóba, annyira, hogy már-már megtelt.” Miért vártak eddig a tanítványok? Lehet, azt gondolták, elég ügyesek ők, hogy megoldják a helyzetet. Nem kell mindjárt Jézusnak szólni. Megvárták, amíg majdnem elsüllyedtek. Nem vagy-e te is úgy, hogy „már-már” felmondja az idegrendszered a szolgálatot? Miért nem kérsz Jézustól korábban segítséget?

Drága magyar testvéreim! Pál is átélt egy hajótörést. Mindent megtettek a hajósok, amit csak lehetett, és a vihar folytatódott. Pedig Pállal ott volt a hajóban Jézus. Akkor miért volt a vihar? Van úgy, hogy Isten próbálja a hitünket. Éppen azért van a vihar, hogy mások is megláthassák, hogy az övéi ilyen nehézségekben és körülmények között is nyugodtak. Nézz föl ma az Úrra azzal a bizalommal, hogy bármi történik, Isten jót akar, szeret, a hullámokon, viharokon keresztül is azt munkálja, hogy el ne vessz. Nagy tanulságot szolgáltat Jónás története is. Amikor Jónás hajóját elérte a vihar, lassan már mindent kidobtak a hajóból, Jónás helyzetet változtatott, lement a hajó aljába, és ott aludt. Nem segített az alvás. A tenger nem csillapodott, amíg Jónás ki nem mondta: „Fogjatok meg, és vessetek engem a tengerbe, és megcsendesedik a tenger ellenetek; mert tudom én, hogy miattam van ez a nagy vihar rajtatok.” Annak ellenére, hogy Jónást a tengerbe dobták Isten terve csak megvalósult, hiszen az odarendelt cethal elnyelte Jónást, és – mint egy kitűnő tengeralattjáró – elvitte Ninive partjához. Az isteni üzenet így eljutott Ninive népéhez, akiket „szíven talált”, és valóban megtértek bűneikből. Így 120 ezer ember élete menekült meg a haláltól. Ma nekünk szól az igei üzenet: „Ma, ha az Ő szavát halljátok, meg ne keményítsétek szíveteket”! (Zsidók 3, 7–8.) Zűrzavaros világban utazunk életünk nagy hajóján a vég fele. Ha Jézus nincs a hajódban, nincs is kinek szólnod. Az egyetlen komoly kérdés, amit ma feltesz az Ige: Jézus a hajódban van-e már?! Ha erre a kérdésre nem tudsz biztos választ adni, ne indulj el Nélküle! Imádkozva nyisd meg szívedet előtte, és kérd a kedves ének szavaival: „Ó jöjj szívembe áldott Jézus! Így száll imám most Feléd. A lelkem oly csüggedt és fáradt, jöjj szívembe, jöjj ma még”!

Bátkai Sándor