Nehéz idők, sötétülő világ

„A mi segítségünk az Úr nevében van, aki az eget és a földet alkotta.” 

(Zsoltár 124, 8.)

A teljes világmindenséget az Örökkévaló teremtette. Itt vannak az emberi szemmel látható fizikai anyagok, de ugyanakkor ezekkel együtt jelen van a láthatatlan világ is. A látható anyagi világ meghatározása: tudatunktól függetlenül létező objektív valóság. Miért létezik a megfogalmazás szerint „tudatunktól függetlenül”? Mert Isten alkotta. A létezésen túli anyagokról azt mondja a tudomány, amit meg tudunk nevezni, az létezik. Amit nem ismer a tudomány, az ember azt meg sem tudja nevezni, így általános vélemény, az nem létezik. Az embert mindig „gyötörte” a látás hatalma: azt hiszem, amit látok. A hit pedig éppen a nem látott dolgok valósága. A Teremtő Istent a fizikai ember nem láthatja, nem bírná elviselni lényének fényes sugárzását, de fián, Jézus Krisztuson keresztül láthatóan bemutatkozott nekünk. A láthatás kívánságát még a tanítványok is érezték. Fülöp egyszer azt kérte Jézustól: „Uram, mutasd meg nekünk az Atyát, és ez elég nekünk!” Jézus válasza az volt: „Fülöp, annyi ideje veletek vagyok, és ez nem elég nektek?” Majd azt is hozzáfűzte: „Én és az Atya egy vagyunk.” (János ev. 10, 30.) Fontos tudomásul venni, hogy a láthatatlan szellemi világban Isten sok angyalt is teremtett. Ezek között van a bukott angyalfejedelem, Lucifer is, aki a Teremtő Isten fölé akarta helyezni trónját, és így végítéletre szorult! Ő nem kaphat bocsánatot, és ezt tudva, mindent megtesz, hogy sok embert hitetlenségben tartson, és vele együtt szenvedjen örök időkön át a pokol tüzében. A Sátán nem ateista, hiszen Isten gyönyörű világából vettetett le, ismeri a pokol borzalmait is, ezért őrjöngve tombol, különösen most a végidőkben, hogy minél több áldozatot gyűjtsön magának. Ezzel arra gondol, hogy az emberek megtévesztésével a Teremtő Istenen áll bosszút. Kedves nemzettársaim! Egy napon Jézus és tanítványai a Genezáreti tó keleti partjai felé hajóztak. Amint kiszálltak a hajóból szembe jött velük egy ördögtől megszállott ember, aki miután meglátta Jézust, lábai elé borult és nagy felszóval mondta: „Mi közöm van nekem teveled Jézus, a Fenséges Istennek Fia? Azért jöttél, hogy időnap előtt gyötörj engem? Nos, napjainkban is erősen űzi a Sátán megtévesztett, bukott angyalait az emberek hatalmába kerítésére, hiszen ők hamar felismerik Jézust, aki hajlandó volt Isten szeretetét az ember iránt oly módon is bemutatni, hogy vállalta a bűnre kimondott halálos ítéletet. Jézus tehát nem a bukott szellemekért halt meg a golgotai kereszten, hanem miértünk, emberekért, és aki beismeri vétkeit, és elkéri a kegyelmet Isten Fiára való tekintettel, bocsánatot nyer. Amit Jézus tehát értünk tett, emberi ésszel felfoghatatlan. „Porszemek vagyunk” ennek ellenére, Isten szeretete olyan hőfokon ég, hogy Jézus, a menny gyöngyszeme elvállalta helyettünk a kínos halál elszenvedését. Jézus e földön megváltói munkáját befejezte, a folytatást reánk bízta. Mikor végezzük a munkát? Ma, itt a földön. Még nyáron is, akár a nagy hőségben. Az évszak nem arról szól, hogy félretesszük Jézus parancsát: „lazítsunk egy kicsit”. Nem kell feltétlen gyülekezetbe, templomba járni. Sajnos, egyre sötétebb idők következnek.

Drága magyar testvéreim! A szabadság kérdése, ma nagyon fontos helyet foglal el az emberi gondolkodásban. Van úgynevezett „negatív szabadság,” ami azt jelenti, hogy nincsenek korlátaim. Individuum, egyedi lény vagyok, szabadon döntök, nem rendelem magam alá Istennek, egy hívő közösségnek. Nos, a hívő individuumnak akkor van értéke, ha be tud illeszkedni egy Istent tisztelő közösségbe, s ha családját is, mint Isten ajándékát is erre tudja serkenteni. Nagyon fontos tanácsot kapott egykor Józsué, Mózes utódja: „Ne hagyd abba ennek a törvénykönyvnek (Bibliának) olvasását, tanulmányozd éjjel-nappal, őrizd meg, és tartsd meg mindazt, ami ebben meg van írva, akkor sikerrel jársz utadon és boldogulsz!” (Józsué 1:8.) Szomorú történetet is hallottunk: ismert családban a kisfiúcska látva a polcon heverő poros Bibliát, megkérdezte nagymamájától: „Mama kié ez a könyv, ami oly régen áll itt a polcon?” Válasz: hát a jó Istené. Ekkor a kisfiú is frappánsan válaszolt: „Adjuk már vissza neki, ne szenvedjen hiányt, itt nálunk úgysem olvassa senki!” Erre Istennek két válasza van: a Bibliát porosodni hagyó hitetlen azt hallja majd: „Távozzatok tőlem, ti átkozottak az örök tűzre, amely a Sátánnak és az ő gonosz angyalainak készíttetett!” A Bibliát olvasó, Jézust szívébe fogadó ember az örömteli hívást hallja: „Jöjjetek Atyámnak áldottai, és örököljétek a mennyet, amely nektek készíttetett!” Kívánom, Isten áldja meg magyar népünket őszinte hittel, hogy boldogan zenghessük: „Isten hord karjain, ne csüggedj el, védelme biztató, jöjj ismerd fel! Hatalmas karjain magához von, nem árthat semmi sem, Ő oltalom.”

Bátkai Sándor