Nem csak az „óraváltás” hozza hamarabb a sötétedést

„Szívembe zártam beszédedet, hogy ne vétkezzem ellened.” 

(Zsoltár 119, 11.)

Az elmúlt évezred utolsó évében, Kanadában ’56-os menekültekkel beszélgetve, szívükben fájdalommal mondták el, hogy amikor ők a forradalom után Kanadába érkeztek, az ott élők többsége vasárnaponként megtöltötte a templomokat. Ez 40 év alatt gyökeresen megváltozott. Szomorúan tapasztalták az egyre növekvő hitehagyást, hiszen a többség vasárnap már nem a templomokat, hanem a „plázákat” töltötte meg. Egykor József Attila jelentette ki, hogy az elmúlt század elején másfél millió magyar ember „tántorgott ki” Amerikába a jobb élet reménységével. Következett a második világháború, majd a kommunista társadalmi rendszerek kiépítése több országban – a boldog, kiegyensúlyozott, egyenlőségre alapozódó élet megvalósítását ígérték a népnek. Eszmei szempontból, bizonyos álomvilág uralkodott, de az ígért boldog egyenlőség nem valósult meg. Az őszinte szeretetre, valamint az egyszerű emberek megbecsülésére alapuló társadalmi rendszer Isten igéjének ismerete nélkül megvalósíthatatlan. Ezt követően nőt az emberekben, a „boldog nyugati” világ utáni vágy. Sokan megpróbáltak, akár illegálisan is, az egykori vágyott álomvilágba jutni. Anyagilag esetleg jobb helyzetbe kerültek, de az Istent tisztelő lelkiéletük, a környezetük hatására is, egyre mélyebbre csúszott. A szabad világ ugyanis jelenthet negatív szabadságot is, ami azt jelenti, hogy nincsenek olyan korlátok, amelyeket az Örökkévaló adott számunkra a Biblián keresztül. Egyén vagyok, nem rendelem magam alá Istennek, egy hívő közösségnek. A „boldog” nyugati világban egyre nőtt az erkölcstelenség, ami már keleten is uralomra tört. A „prájdőrület” és mindenféle korrupciós hazugság Brüsszelt is hatalmába kerítette, amely a „sötétülő vég” közeledtét jelenti. 

Kedves nemzettársaim! Jézus Krisztus a mennyei Atyával egyetértésben érkezett e földre, hogy a golgotai áldozata révén megszabadítsa az embereket a bűn átkától. Tanításaiban el is mondta: „Önmagamban, az Atyától függetlenül semmit sem tehetek, ahogyan az Atyától hallom annak megfelelően ítélek és döntök.” Ti megkérdeztétek Bemerítő Jánost, és ő hűségesen tanúskodott a valóságról. Bár nem szorulok rá, hogy emberek tanúskodjanak mellettem, mégis emlékeztetlek titeket arra, amit ő mondott rólam, hogy üdvösségre jussatok. János olyan volt, mint egy égő fáklya, amely megvilágítja az utat. Ti azonban csak ideig-óráig akartátok a világosságot élvezni. Mellettem erősebb bizonyítékok szólnak, mint János tanúskodása, a tetteim. Tanításai után Jézus elment Galileába. Nagy tömeg követte, mert látták csodáit, ahogyan a betegeket meggyógyította. Jézus felment tanítványaival a hegyoldalra, ahol letelepedett. Ekkor már közel volt a pászka, a zsidók nagy ünnepe. Amikor Jézus körülnézett és látta, hogy mekkora tömeg közeledik feléjük, megkérdezte Fülöptől: „Honnan vegyünk annyi kenyeret, hogy mindannyian ehessenek?” Csak próbára akarta tenni, mert Ő maga tudta, mire készül. Fülöp ezt felelte: „Ha kétszáz ezüstpénzért vennének kenyeret, akkor is csak egy falat jutna mindegyiküknek.” Egy másik tanítvány, András ezt mondta Jézusnak: „Van itt egy kisfiú, aki hozott magával öt árpakenyeret és két halat, de mi ez egy ekkora tömegnek?” Jézus ekkor azt mondta a tanítványoknak: „Ültessétek le őket a fűbe.” A tömegben csak a férfiak lehettek vagy ötezren. Jézus kezébe vette a kenyereket, hálát adott Istennek, és szétosztotta azoknak, akik ott ültek, adott nekik a halakból is, amennyit csak kértek. Amikor már mindenki jóllakott, azt mondta a tanítványoknak: „Gyűjtsétek össze, ami megmaradt, hogy semmi se vesszen kárba!” Össze is szedtek mindent, és tizenkét kosarat töltöttek meg a darabokkal, amelyek az öt árpakenyérből maradtak. Az emberek látták ezt a csodát, amelyet Jézus tett és ezt mondták: „Biztosan Ő az a próféta, akinek el kellett jönnie.” 

Drága magyar testvéreim! Nagyon tanulságos történetet örökített meg számunkra a Biblia. A nagy tömeg megvendégelésénél az Ige 5000 férfiről szól, de ha hozzáadjuk az ott levő asszonyokat és gyermekeket, lehettek vagy húszezren is. Ha tudomásul veszed, hogy Istennél nincs lehetetlen, minden javadat, tehetségedet kezébe teheted, és Ő bőven kárpótol, megajándékoz téged. A fiú is megtette, amit Jézus kért tőle, ezért Isten gazdag ajándékában részesült általa mind a fiú, mind a nagy tömeg. Lehet fordított változat is, hogy nem teszed Isten kezébe, amit kaptál tőle. Ezzel nem teszel egyebet, minthogy megfosztod magadat a további áldásoktól. Szükségszerű tehát az Istentől kapott bölcsességet elfogadni, és azt jól alkalmazni. (Jakab 1, 5.) A világ az emberek számára inkább az intelligencia hányadosát írja le. A humán intelligencia értelmi, felfogó képesség. De van már mesterséges intelligencia is, amit számítógépes rendszerekben használnak. Ez távol áll az Isten nyújtotta bölcsességtől. Erről szól számunkra maga Jézus Krisztus: „Én vagyok a világ világossága, aki engem követ, nem jár sötétségben.” Aki tehát Jézust szívébe fogadja, annak a fizikai óraváltás nem okoz nagy gondot, mert Jézussal az „élet világosságát fogadja szívébe”. Zengjük hát boldogan: „Halljátok, Jézus hívogat, utánam jöjjetek! Bár utunkon tövis fakad, de mennybe felvezet. Nála nyertek nyughelyet, hol örökké örvendenek a boldog seregek.”

Bátkai Sándor