Péter és Pál hite legyen követendő példa

Vasárnap tartották a Péter és Pál apostolok tiszteletére felszentelt római katolikus templom ünnepét Szentpálon.

A megyeszékhelyhez közeli faluban a templombúcsú vendégváró ünnepé alakult, ilyenkor jönnek látogatóba a családokhoz, rokonokhoz, ismerősökhöz a környékbeli településekre költözött helybéli származásúak, vagy a munkatársak, barátok. Érthető, ha elvilágiasodott a templom ünnepe, mert – ahogy Sándor Tivadar arad-gáji plébános, a falu beszolgáló papja fogalmazott – a házigazdákat lefoglalja a külsőség, a vendégfogadás, az eszem-iszom. „Úgy lenne szép, hogy előbb a templomban ünnepeljünk együtt, és aztán családi körben – folytatta a tisztelendő. – Azért a gyülekezetben a húsz százaléka rendszeres templomba járó. Amikor idekerültem, 1972-ben teljesen más volt a templombúcsú. Gyakran kicsinek bizonyult a templom, de az is igaz, hogy akkor 750 hívő volt, míg most alig vagyunk 450-en.”

A prédikációt a meghívott oltártestvér, Király Árpád marosi főesperes, arad-ségai plébános mondta. Szentbeszédében Péter és Pál apostolok cselekedetét és hitét állította a hívek elé követendő példának. „A mai korunk embere átformálhatná az életét, ha a hite erősebb volna. Ha egy kicsit őszintén, nem csak egy fizikai tükörbe nézne, hanem a lelkibe is. Isten szava, a Biblia számunkra egy ilyen tükör. Valahányszor olvassuk a tanítást az apostolok közvetítésével, erre kell gondolnunk. Korunk embere csak így tud átalakulni, így tud megújulni hitében, így tudja megújítani hűségét az egyházhoz. Számunkra az a tanúságtevés vár, hogy jobbak legyünk, kezet nyújtsunk haragosainknak. Ha egy kicsit mindenki mélyebb hittel végezné ezt a munkát, más lenne a családjainkban a kapcsolat, a szeretet megélése. Szent Péter és Szent Pál üzenete: amilyenek vagyunk, olyan az egyház. Amilyen az ifjúság, olyan lesz a jövő. Jó, hogy sok fiatalt láttunk a szentmisén, mert ez reményt ad, hogy ez az egyházközség Péter és Pál nyomdokain járva meg tud újulni” – fogalmazott Király Árpád.

A szentmise végén Sándor Tivadar plébános felhívta a gyülekezet tagjainak a figyelmét a templomfelújítás szükségességére, és annak fontosságára, hogy magukénak érezzék az istenházát, és aki teheti, anyagiakkal vagy akár kétkezi munkával is segítse a renoválást, mert minden jó szándékú támogatást szívesen fogadnak.