„Aki segítségül hívja az Úr nevét, üdvözül.” (Ap. csel. 2, 21.)
Nem ritka jelenség napjainkban, hogy a koronavírus egész családokat érint, és a nehéz helyzetekben orvosi segítségre szorulunk. Megható beszámolók is elhangzanak, amikor a „szobafogságra” kényszerülő embereken kedves, szolgálatkész rokonok, ismerősök segítenek élelmiszer, gyógyszer vásárlásával és a rászorulthoz való eljuttatásával. Az emberek a lelki jellemvonások tekintetében „színes” világot tárnak elénk. Ezek alapján történik egy bizonyos megválogatás is: kihez fordulnak szívesen segítségért?! Az biztos, hogy akik már többször bizonyították szolgálatkészségüket, előnyben részesülnek. A jóérzés hátterében mindig az Istentől nyert szeretet fedezhető fel. Az utcán közlekedő embertömeg látása az emberi szem számára nem sokat mond, hiszen a külsőből nem igazán lehet felismerni az ember belső gondolatvilágát. Isten gondviselő kegyelmét tükrözi, hogy felajánlotta az ember számára a jó választásának a lehetőségét. Ebből szükségszerűen következik, hogy van rossz is, amitől viszont menteni akar. Az ember szabadon dönthet a jó és a rossz között. Az Ige örök időkre érvényes tanácsot fogalmazott meg minden ember számára: „Aki segítségül hívja az Úr nevét, üdvözül”!
Kedves nemzettársaim! Napjaink egyre süllyedő erkölcsi állapotát látva szükségszerűen felmerül a kérdés: „De hogyan hívják segítségül azt, akiben nem hisznek”? Nos, nem titok: csak azok számára érvényes Jézus megtartó kegyelme, akik hisznek benne, vállalják, hogy kilépnek e világból oly módon, hogy hittel megnyitják előtte szívüket, életüket. Jézus kortársai közül a kereszt csatája előtt viszonylag kis számú csapat volt elkötelezett Krisztus-követő. Akik viszont hittek, Jézustól mennybemenetele előtt megkapták az ígéretet: Nem hagylak benneteket árvákul, elmegyek és elküldöm hozzátok a Pártfogót, a Szentlelket.
A búcsú megható mozzanatai után tíznapi imádságos várakozás következett, majd eljött a pünkösd reggele, és az ígéret megvalósult, a tanítványok beteltek a Szentlélek adta erővel. Nyomban kiléptek az ünnepre összegyűlt sokasághoz és ekkor elhangzott a történelem egyik legnagyobb hatású prédikációja, amikor Péter apostol nyíltan megmondta az őt hallgató sokaságnak, hogy azt a Krisztust, akit néhány héttel korábban keresztre feszítettek, Isten feltámasztotta a halálból és mindenek urává tette! Az Ige úgy fogalmaz, hogy Péter szavai szíven találták a sokaságot, és ekkor hangzott el a kétségbeesést tükröző kérdés: „Mit tegyünk, atyámfiai, férfiak?” Péter meg is adta a cselekvés isteni sorrendjét: „Térjetek meg és keresztelkedjetek meg Jézus Krisztus nevében, bűneitek bocsánatára, és megkapjátok a Szentlélek ajándékát.” (Ap. Csel 2, 38.) Az eredmény csodálatos volt! Háromezer lélek ismerte fel bűnös voltát. Megkeresztelkedtek, és csatlakoztak a Krisztus-hívők csoportjához, és megalakult az első gyülekezet. Képletesen szólva ez tehát a hívők gyülekezetének a születésnapja.
Drága magyar testvéreim, Péter apostol Isten Szentlelke által ihletett szavaiból szükségszerű kiemelni még egy, minden időre, de napjainkra különösen érvényes gondolatot: „Szabaduljatok meg végre ettől az elfajult nemzedéktől!” (Ap. Csel. 2, 40.) A megtérést ezen a világon egyedül csak Isten Szentlelke munkálja. Évszázadok csodája: bennünk az Isten! Ő bensőnk tudatos világában él és munkálkodik. Ezért mondja az Ige, hogy „ti vagytok a Szentlélek temploma”. Tudomásul kell vegyük, hogy a gyülekezet a bűnből kíhívottak élő közössége. Figyelem! Vallásos életet lehet élni a Szentlélek Isten jelenléte nélkül is, de igazi, elkötelezett, cselekvő, hívő életet nem! Ezért szükséges felfigyelni Péter szavainak jelentőségére: elszakadni ez egyre sötétülő világtól! A hitehagyás, az ítélet sújtotta sodomai emberek gondolkodása egyre nagyobb teret nyer az ún. nyugati jóléti társadalmakban is. Földrajzi helyzettől függetlenül az internet és egyéb hírközlő eszközök sokasága nagy sebességgel „termeli ki” a Péter által említett „elfajult nemzedéket”! Emberi létünk szellemi részéért folyik a küzdelem. A nagy kérdés: „mivel táplálkozom”? Fontos tudomásul venni, hogy Isten Szentlelkét meg lehet szomorítani a bűn melletti kitartással. Ennek eredménye pedig az lehet, hogy eltávozik, megszűnik kifejteni üdvös munkáját, és ez azt is jelenti, hogy számomra a kegyelem ideje lejárt! Mentsen meg ettől az állapottól Isten minden magyar embert! Jézus Krisztus a kereszten a életével fizetett a mi üdvösségünkért is! Dicsőség és hála Neki ezért!
Bátkai Sándor
Hozzászólások