„Figyeljetek rám, jöjjetek hozzám!”

Református testvéri közösségek találkozása Lupényban

2010. december 17. 21:29 (péntek) /

Emberi mércével, emberi logikával talán elképzelhetetlennek tűnik, hogy a történelmi magyar határon még a múlt század történéseinek ellenére is együtt imádkoznak az Úrhoz egymásért, nemzetükért a budapesti, a lupényi és a torontálvásárhelyi magyarok.

2010. december 2–5. között Gáll Sándor lelkipásztor, Hunyad megyei református esperes meghívására Somogyi Péter, a Budapest-Fasori Református Egyházközség lelkipásztora hirdette az Igét minden délután és a vasárnapi úrvacsorával összekötött istentiszteleten. Az evangelizáción részt vett a Budapest-Fasori gyülekezet küldöttsége és két napig a délvidéki, bánsági Torontálvásárhely lelkipásztora, Gyenge Károly is. Az evangelizáció alkalmat kínált három magyar református gyülekezet testvéri kapcsolathálójának megerősítésére is. A három gyülekezet közössége három más-más körülmények között élő, egymást más-más módon segíteni képes gyülekezetből áll. A két szórványhelyzetben élő erdélyi és délvidéki, valamint a Budapesten élő közösséget az Úr Igéje fűzi össze, amelynek fényében mindannyian hisszük és valljuk, hogy nemzeti identitásunkat és kultúránkat mindnyájan sáfárságra, felelősségre adott ajándékként kaptuk, s hogy ez az ajándék testvérként köt össze minket.

Somogyi Péter budapesti lelkipásztor is hangsúlyozta: a budapestieknek is szükségük van a határon túl élő magyar testvérek magyarságtudatára, nemzeti összetartozásunk iránti elkötelezettségékre. A hitüket valójában megélők, az Úrral járó emberek tekintetében pedig a budapesti fasori gyülekezet közössége is igencsak szórványnak tekinthető. A hit és a nemzeti összetartozás azonban, bármilyen helyzetben is élünk, eltéphetetlen kötelékkel fűz össze minket.

Adventben különösen is szívhez szóló volt, újra átgondolni, megérteni, hogy az Úr eljött közénk és nem hagy minket árván egy pillanatra sem. Hisszük és valljuk: ha az Úrnak kedves, legyenek emberileg bármilyen borúsak kilátásaink a magyar szórványközösségek jelenét és jövőjét illetően, akkor száz év múlva is lesz, aki magyarul hívja segítségül az Úr nevét és énekli a Himnuszt a Zsil völgye nehéz felhői alatt.

Papp Richárd, presbiter

Hozzászólások