Szabadság

 „Megismeritek az igazságot, és az igazság szabaddá teszbenneteket”

(János ev. 8, 32).

A Biblia értelmezése szerint a szabadság alapvető feltétele az igazság megismerése. A földre érkezett Messiás Jézus Krisztus önmagáról jelentette ki: „Én vagyok az út, az igazság és az élet” (Jn. 14, 6a) Amit Jézus Krisztus ezt követően mondott kikerülhetetlen igazság: „senki sem mehet az Atyához, csakis én általam!” (Jn. 14, 6b) Ő a láthatatlan Isten képe, az elsőszülött minden teremtmény közül, aki által az egész világot teremtette. Egyedül Róla jelentette ki a Teremtő Isten: „Ez az én szerelmes Fiam, akiben gyönyörködöm!” Minden földre született ember bűn alá rekesztetté vált, mert örökölte elbukott ősszüleink által e földre behozott bűnnek átkát. Szabadító, közbenjáró a mennyei Atyánál értünk egyedül Jézus Krisztus. Apostolok, szentek, Mária, kiemelkedő egyházvezetők… stb. mind kegyelemre szoruló személyiségek, mind Jézus Krisztus kereszt áldozata révén nyerhetnek üdvösséget. Ezért tette világossá örök időkre Jézus Krisztus: „Senki sem mehet az Atyához csak én általam”. A senki mellé csak emberi fantázia préselhet oda kivételt.

Jézus Krisztus minden csodálatos gyógyításában arra törekedett elsősorban, hogy a lelki-szellemi megkötöttségből tegye szabaddá az embert, mert a bűn alapvetően egy megkötöttségi állapot. Ebből a helyzetből szabadulni csak Isten segítségével lehet. Mi Isten megoldása? A Biblia azt mondja, hogy „vér kiontása nélkül nincs bűnbocsánat” (Zsidók 9, 22) Az ószövetségben Izrael népe egy tökéletes, hibátlan állatot (bárány, galamb… stb.) kellet hogy vigyen a paphoz, az állatot megölték, vérével a pap meghintette az oltárt és a felajánló bűne átszállt az ártatlan, tiszta állatra. Ez volt az előképe Isten egyszülött Fiának, aki mint ártatlan bárány a kereszten vérét ontja bűneink bocsánatáért. Ezért mondja Pál apostol az efezusi levélben, hogy „kegyelemből van üdvösségetek és Isten ajándéka ez, nem cselekedetekért”. Sajnos, sok ember a jótettek üdvözítő voltának ad hitelt. Arra gondol, hogy élete végén mérlegre teszik tetteit, és ha a mérleg a jócselekedetek javára billen, a mennybe megy, ha pedig a rossz oldalra, akkor a pokolba kerül. Ez a tragédia! Mert így az ember élete végéig nem tudja, hogy mi lesz a végső elszámolás eredménye. Isten ezzel szemben azt ígérte, hogy aki szívébe fogadja az egyszülött Fiút, az már most és az örökkévalóságban is közösségben lehet vele. Ha a kereszténységből kivesszük Krisztust, nem marad semmi belőle. Kikerül Isten erőteréből. Jól példázza ezt, ha egy állólámpa zsinórját kihúzzuk a konnektorból, megszűnik az elektromos kapcsolat, és a fény kialszik. Ha a zsinórt újra bedugjuk, a fény újra kigyullad. Az állólámpa állandó, az áram állandó, csak a zsinór helyzete változik. Az ember helyzete is hasonló. Sötétségben jár, mert nincs közössége Istennel. Saját elhatározásából járja a maga útját. A Biblia azt tanítja, hogy Isten csak Jézusra való tekintettel bocsátja meg a bűnt, „mert nem adatott más név az ég alatt, amely által üdvözülhetünk”. (Ap. csel. 4, 12)

Drága magyar testvéreim. Március 15-én az életüket a magyar szabadságért feláldozó hősökre emlékeztünk. Isten a nagy véráldozat jutalmaként csodálatos ajándékot adott népünknek, mert gyönyörű egységes országban élhetett sokmillió magyar ember. Sajnos népünk vezetőivel együtt elfordult az áldást osztó Teremtő Istentől. Ezért vagyunk ma ott, ahol vagyunk!  Isten kegyelme azonban felette van minden emberi történésnek és bukásnak. Akié a Fiú azé az élet.  Ha Ő helyet kap életünkben, amint ígérte szabaddá tud tenni bennünket minden bűntől, ördögi és akár nemzetiségi elnyomástól. Áldó kezét újra ki tudja terjeszteni felettünk, és amit elvett tőlünk és időlegesen másnak adott, Ő csodálatosan vissza tudja pótolni, mert minden javukra van azoknak, akik az Istent szeretik. (Róma 8, 28) Vele hosszú nagypénteki gyászunkat, verőfényes húsvéti feltámadás válthatja fel.  

Adja Isten, hogy így legyen!