Szívükbe zárták egymást

A múlt vasárnap tartotta ezüstmiséjét Erős Miklós gyoroki római katolikus plébános. A búcsúval és a gyoroki templom újraszentelésével egybeesett ünnepségről már tudósítottunk, ezúttal a tisztelendővel készült mise utáni interjút közöljük.– Önt a kommunista diktatúra legsötétebb éveinek egyikében, 1985-ben szentelték pappá. Milyen volt azokban az időkben megkezdeni a szolgálatot?– Újaradon kezdtem egy német közösségben. Szó szerint bedobtak a mély vízbe. Sajnos a kántor besúgó volt, és ellenem munkálkodott. Utána Temesvárra kerültem, Józsefvárosba, ott már kellemesebb volt. Boros Béla nyugalmazott érsek, aki megjárta az ország minden börtönét, a szomszédom volt, és sokat tanultam tőle. A rendszerváltozás évében, 1989-ben jöttem Gyorokra, ahol azzal fogadtak, hogy a parókiát lebontják, mert egy tömbházat építenek ide. Az egyháztanács kiharcolta, hogy ne bontsák le… Emlékszem, halottért szólt a harang, amikor megkérdezte a milicista, hogy Temesvárnak harangozunk, merthogy december 17. volt, és akkor kezdődött a forradalom. A rendszerváltással, hál’ istennek, megmenekült a plébánia és a templom. A templom egyébként egy magánszemély, bizonyos Tagányi István nevén volt. Állítólag Szlovéniából költözött ide a család, és a Tagányi kegyúr leszármazottja volt. Két éve rendeződött a jogviszony, miután a fia és a lánya átíratta az egyház nevére. Különben semmilyen támogatást nem kaptunk volna a felújításra.– Önerőből sikerült volna felújítani? Egyáltalán, mennyire szórványgyülekezet a gyoroki?– Elég szórványos, sokféle ember él itt, székelyek, csángók, helybeli magyarok, két-három román katolikus is van Moldvából, de ők tudnak magyarul, pontosabban csángóul. Körülbelül 450 hívő van, de sajnos a kiöregedés veszélye fenyeget. A fiatalok elmentek Magyarországra, Spanyolországba, Olaszországba, és elfelejtettek visszajönni. A rendszer rákényszeríti az ifjúságot, hogy elhagyja a szülőföldjét, és külföldön keressen boldogulást.– Több mint két évtizede Gyorokon szolgál. Befogadták?– Én a szívembe zártam őket, és úgy érzem, hogy ők is befogadtak. Nehéz olykor, mert – hogy így mondjam – sok a szárazfa ebben az erdőben. Mindenesetre, sokan eljöttek, nem vártam, hogy ennyien lesznek, mert a tavalyi búcsún feleennyien voltak.– Szent Donát a szőlőshegyek és szőlősgazdák védőszentje is. Itt, a borairól híres Gyorokon van-e valamilyen ehhez köthető népszokás?– Nem tudok róla. Szőlősgazdák inkább Ménesen és Ópáloson vannak. Szoktak évente borkóstolót rendezni, de nincs Donáthoz köze. Donát egyébként a naptárba sincs felírva, de így mondták, hogy július második vasárnapján ünnepeljük meg. Valamikor kinn a hegyen volt egy kápolna, benne Donát vértanú szobrával, de azt a kommunisták elintézték, én már ne értem meg. – Mikor épült a templom?– A sematizmus szerint 1779–1781 között, de szerintem az előző templom épült akkor, amit egy Edelspacher nevezetű ménesi lakos a saját költségén emeltetett. (A Wikipédia szerint a török hódítás alatt elnéptelenedett faluba 1736-ban új birtokosa, Edelspacher Zsigmond telepített Békés és Csanád vármegyei magyarokat és németeket, ménesi és kuvini szerbeket és románokat. Ugyanezen évben az Edelspacher család gyoroki előnévvel szerzett magyar nemességet – a szerző). A tornyon az 1878-as évszám áll, és a hívek is mondták, hogy 1978-ban ünnepelték a centenáriumát. Szép templom, megcsodálják az idelátogatók, de igazából minden templom akkor szép, amikor tele van. Ma sokan voltak.