Új gyülekezetet a régi romok helyén

Nt. Jakab István lelkipásztort folyó év április 15-étől nevezték ki az Aradi Evangélikus-Lutheránus Egyház szolgálatára, mivel azonban a Szeben megyei Oltszakadáton tanítóként is működött, tanév végéig halasztást kért. 

Június végén sikerült családjával Aradra költöznie, ahol gyakorlatilag a második szolgálatát kezdheti el. Ebből az alkalomból beszélgetünk.

– Mikor szolgált először Aradon?

– 1998. augusztus 1-jétől kezdődőden, több mint 2 évig.

– Milyen tervekkel érkezett vissza?

– Isten vezetésére hagyatkozva, felkészültünk egy ellenünk induló óriási kampányra, ellen-hadjáratra, amilyen nt. Gyurkócza Aranka börtönlelkész, illetve nt. Kovács Zsombor kinevezett helyettes lelkész ellen is folyt. Reméljük, ellenünk kevesebb sikere lesz, mert a visszajelzések szerint, Arad közéletének a túlnyomó többsége a mi oldalunkon áll.

– Az evangélikus-lutheránus híveknek a többsége is?

– Szerintem egyelőre olyan 70-80 személy van mellettünk. A másik oldalon viszont van egy 30-35 lelket számláló, úgynevezett kemény magnak számító csoportosulás, a többiek jó része egyelőre hezitál, nem tudja eldönteni, melyik oldalra álljon. Szerintem az ellentábor is nagyjából a mienkhez hasonló létszámú. Egy biztos: eljön az idő, amikor többen lesznek velünk, mint ellenünk. Egy reggeli igeolvasás közben kaptam e választ: „Ne félj, mert többen vannak veled, mint ővelük!” Az Elizeus prófétától származó idézet lényege, hogy a kicsiny, gyengének látszó sereg erejét megsokszorozza a tudat, hogy az isteni seregek is a pártjukon állnak. Vagyis, tájékoztatni kell a hívek többségét, akik nem akarnak tudomást szerezni az igazságról vagy egyszerűen nem volt lehetőségük azt megismerni. Mert Aradon olyan dolog történt, ami a Rekordok könyvébe illik, hiszen saját templomát, úgymond, még senki nem tulajdonította el.

– Önnek kihívást jelent-e a rendteremtés?

– Mindenképp az. Ebben sokan támogatnak az evangélikus-lutheránusok mellett a református hívek és lelkipásztorok is. Különös hálával tartozunk az arad-belvárosi nt. Baracsi Levente lelkipásztornak és híveinek, amiért a rendelkezésünkre bocsátották az imatermet.

– Mikor tarthatják az istentiszteleteket a vörös templomban?

– Azt a Jóisten tudná megmondani. Mindenképp pozitívum, hogy a volt lelkipásztor kilakoltatásáért indított legutóbbi pert megnyertük. Szerintem a valós helyzet ismeretében, az ügyészek is a javunkra fognak ítélkezni.

– Hogyan akarja az ön gyülekezetébe csábítani a híveket?

– Tudtommal a volt lelkész nem látogatta a gyülekezetet, amit családlátogatások nélkül nem lehet. „Utána kell menni a századik báránynak is…”, meg kell keresni mindazokat, akiket megbántottak, kirekesztettek vagy valami okból lemorzsolódtak.

– Elmegy az ellentábor tagjaihoz is?

– Mindenkihez. A fogadtatást Istenre bízom, de meg vagyok győződve, sokan jó néven veszik a megkeresést. A jelenlegi tagok arra kértek, velük kezdjem. Mivel a hívek ismerik egymást, a látogatások híre elterjed az ellentáborban is. Őket is meg akarom keresni, de új híveket is fel akarok kutatni. Teljes erőmmel, hitemmel fogok dolgozni a gyülekezet építésén. Rá is fér, mivel már a segédlelkészi időben tapasztaltam, hogy nagyon sokan hátat fordítottak, mert elégedetlenek voltak a pásztorolással. Én viszont meg akarom hallgatni az embereket. Ahogy Jézus mondta, „Sírjatok a sírókkal, örvendjetek az örvendezőkkel”. Tehát be akarok olvadni a közösségbe, elvegyülök a nyáj közé, ahol segítem a rászoruló bárányokat. Gyülekezetet kell építeni a réginek a romjain, de rom-eltakarításra is szükség lesz, hogy a helyén újravethessünk, s Isten bizonyára megadja a vetés növekedését is. Kiemelten érdekelnek a fiatalok.

– Az evangélikusok között alig van fiatal, szimbolikusan szólva, kevés az átültethető csemete. Hogy akar megcsontosodott, terebélyes fákból új gyülekezetet építeni?

– Ha már a fa metaforánál maradunk, ha esetleg megcsontosodottak, attól még keresztény elveket valló személyekről lehet szó, akik felismerik az igaz oldalt, ahova tartozniuk kell.

– Ön türelmes-e? Mert tudnia kell: hosszú küzdelemre számíthat.

– Másokkal mindig türelmes vagyok. Az Oltszakadáton egymást váltó román tanítók mindig csodáltak a gyermekekkel szemben tanúsított végtelen türelmemért. Nekem nem számít, hogy a gyülekezet újjáépítése meddig tart. Eredetileg öt évre készültünk, de hétéves verzió is számításba jöhet. Életem alapelve Isten akarata szerint élni, ezért a családommal testben, lélekben mindenre fel vagyunk készülve, el vagyunk szánva. Minden pozitív gondolkodású hívőre számítunk, bárkivel megvitatjuk az esetleges nézeteltéréseket. Szeretettel baráti jobbot nyújtok mindenki felé. Ha valakit netalán megbántottam, hajlandó vagyok bocsánatot kérni tőle, akár nyilvánosan is. Mert a nyilvánosságot biztosító sajtó legalább olyan fontos egy lelkipásztor számára, mint a Szentírás. A sajtóból megtudhatja a hívek gondjait, a Szentírásban viszont megtalálhatja e gondok orvoslását. Mivel egyelőre lelkészi hivatalom nincs, telefonos egyeztetés után bárkit fogadok a lakásomon, vagy az otthonában keresem fel. Hívásaikat várom a 0723/734-738-as, a 0771/031-722-es, esetleg a 0369/883-209-es telefonszámokon. Utóbbi kettő RDS számról ingyen hívható.