Van-e kiút a mélyülő válságból?

„Boldog az a nemzet, amelynek Istene az Úr”!  (Zsoltár 33, 12.)               

A 20. századról azt mondják, hogy az elképzelhetetlen mélységbe süllyedt diktátorok okozta világháborúk százada. Napjaink eseményei minden eddigi minősítést felülmúlnak! Az utolsó időkre szóló előrejelzések tagadhatatlanul, mindennapjaink része lett. A Sátán diktálta gonosz ideológiák teljesen kifordítják az emberi életet a természetes menetéből. Az Isten teremtette élet alapjait próbálják meg különböző ördögi szervezetek hazugsággal, mint új haladó életrendet az emberekre ráerőszakolni. Borzalmas még hallani is, hogy az egynemű szülők érzékenységére való tekintettel Franciaországban az iskolás gyermekek szüleit 1-es, illetve 2-es szülőként jegyzik be. Az erőszak is eddig nem ismert mélységekbe süllyedt. Amerikában például – rádiójelentések szerint – többen halnak meg fegyver által, mint közlekedési balesetben. Ahol pedig a gonosz erők egyre jobban hatalomra jutnak, a jó érzésű emberek tüntetéseit „nagyon demokratikusan” szétverik! A napjainkban fellángolt orosz–ukrán háború sok egyéb történés mellet ékesszólóan bizonyítja, hogy Jézus Krisztus utolsó időkre szóló jövendölései valóságosan megtörténnek. Isten igéje egyértelműen óvott bennünket mind a régi, mind napjaink hamis prófétáitól: „Rátámadok az olyan prófétákra, akik félrevezetik népemet hazugságaikkal”! (Jer. 23, 32.) Rendkívül fontos tehát tudomásul venni, hogy a mennyei Atya egyedül Jézus keresztáldozatára való tekintettel hallgatja meg imádságainkat, hiszen Jézusnak adatott minden hatalom mennyen és földön, rajtunk egyedül csak Ő segíthet! Vegyük komolyan, amíg nem késő, amíg utol nem érnek bennünket is az emberiségre zúduló bajok.

Kedves nemzettársaim! A történelem az élet tanítómestere. A babiloni fogság a zsidó történelemnek az a szakasza volt, amikor a júdeai királyságból Nabukodonozor a zsidókat Babilonba hurcoltatta, ugyanakkor hadserege a várost és a templomot lerombolta, a megszerzett zsákmányt pedig Babilonba vitték. A fogság alatt a nép egy része, különösen az előkelők, beleélték magukat a babiloni viszonyokba, elsajátították az ottani szokásokat, s így részben beolvadtak a pogányok közé. Sokan kételkedtek, hogy még hazakerülnek valaha. Annyira elfogadták helyzetüket, hogy amikor már lehetett menni, nem éltek a lehetőséggel, ott maradtak. Volt azonban egy töredék, amely a próféták tanításának megfelelően Isten büntetését látta a nagy nemzeti csapásban, és buzgón várta a visszatérést az ősi földre. Voltak tehát Istenhez hűséges emberek, akiket az Úr kiemelt a közömbös, bűnre hajló tömegből és nagy, nemes feladatot bízott rájuk. Ilyen megbecsülés övezte – többek között – Artahsasztá király főpohárnokát, Nehémiást. A király nagyra becsülte személyiség megkapta az engedélyt Jeruzsálem kőfalainak újjáépítésére. Miután Nehémiás tökéletesen felmérte a kőfal rendkívül rossz állapotát, nagyon bölcs „munkastratégiát” készített. Mindenki építse-javítsa a háza előtti szakaszt. Ez azt jelenti, hogy a saját lakterülete mellett, egyben a város teljes kerületét védő fal is elkészül. Sajnos, a Sátán sem tétlen, a falon belül is megtalálta „embereit”! Ezt a helyzetet az Ige egy jelentős mondatban fogalmazza meg: „A Tékoa-beli előkelők nem hajtották a nyakukat uruk szolgálatába.” (Nehémiás 3, 5.) Ez a leírás eszünkbe juttatja azt is, hogy az 1867-es nagyjelentőségű osztrák–magyar kiegyezés után, amikor – Isten kegyelméből – a fejlődésnek rendkívüli lehetőségei nyíltak meg népünk előtt, a magyar nagyurak, vezető személyiségek, operettes álomvilágba merülve nem törődtek igazán a néppel. Ezért volt aktuális József Attila szomorú megfogalmazása: „A századfordulón másfél millió magyar tántorgott ki Amerikába”! Ez a hozzáállás nem csoda, hogy rövidesen Trianonhoz vezetett! Ezzel szemben a zsidó nép látva Nehémiásnak hűséges, népét szerető magatartását meghatódva bűnvallást tett Isten előtt: „A mi őseink gőgösek voltak, nyakaskodtak, nem hallgattak parancsolataidra, pártütően hátat fordítottak és nem engedelmeskedtek.” Sőt a pogány népekkel való összekeveredés kapcsán elhagyták nemzetüket, egymás ellenségeivé váltak. Nehémiás, aki látta szomorú helyzetüket, hogy sokan a júdeai nyelvet sem beszélik már, jelentős lépésre szánta el magát: „Megeskettem őket az Istenre, nem adják leányaikat azoknak a fiaihoz, és nem veszik el azoknak leányait sem fiaiknak sem maguknak. Hiszen ugyanígy vétkezett Salamon is, Izrael királya, pedig nem sok népnek volt olyan királya... de még őt is vétekbe vitték az idegen nők.” Tanulság magyar népünk számára is! Sokan fordítanak hátat magyar közösségeinknek! A számonkérés nem marad el!

Drága magyar testvéreim! A koronavírus, valamint a békétlenség növekvő volta miatt az egész világ nehéz helyzetben van. Szomorú, vannak elég sokan, akik a világhálón terjedő információk dzsungelében keresik a kiutat, s mivel nem találják, elfogadják a félretájékoztatást, a megtévesztést. Azt tudjuk, hogy a Sátán „anyanyelve” a hazugság! Az LMBTQ, és egyéb keresztényellenes, istentelen ideológiák fokozzák a mi népünk közötti megosztottságot. Ebben jeleskedik a nemzetközi, de sajnos a magyar baloldal is. Jogosan hangzott el a figyelmeztető mondat: „Isten óvjon bennünket a hitetlen politikusoktól”! Az Ige világos üzenete mindannyiunk számára: „Akik az Úrban bíznak, erejük megújul... nem csalatkoznak”! (Ézsaiás 40, 31.) Jézus Krisztust, senki sem taszította le a mennyből, hogy meghaljon a golgotai kereszten! Önként, szeretetből vállalta a nagy áldozatot a mi magyar népünkért is. Rövidesen népszámlálásra kerül sor országunkban. Maradjunk hűségesek Isten döntéséhez, Aki bennünket magyarnak teremtett, vállaljuk identitásunkat, a magyar összefogást. Így az egyre mélyülő válságban is az Örökkévaló Isten áldása nyugodhat meg rajtunk!

Bátkai Sándor