7 Ász

Hosszú, fáradságos munka árán megszületett az Aradi Csiky Gergely Iskolacsoport VII. B osztályának (osztályfőnök: Back Mária) első önálló újságja. 

A 7 Ász Puskel Tünde Emese, az opcionális médiaóra-tanár irányításával jött létre, a saját, illetve az internetes anyagokat az osztály diákjaival írták meg, válogatták össze. Nehéz volt, sok volt, de megérte – állítják. S hogy miért éppen 7 Ász? Mert ők: Humorosak („Talpra tata, hí’ a mama, a kocsmából gyere haza…”), Értelmesek („csak lusták”), Tehetségesek („rajzban, éneklésben botfülű osztály I. óta”), Átkozottak („sok tanár szerint”), Segítőkészek („egész áldott nap”) és Zakkantak (“néha-néha”).

A lap megjelentetése előtt a Nyugati Jelen szerkesztőségét is meglátogatták, hogy saját szemükkel láthassák, hogyan készül egy napilap. Az itt kapott információk, illetve a médiaórán elsajátított ismeretek alapján belevágtak a merész tervbe. 

„Ezeregyféleképpen lehet minket jellemezni, mivel egy sokszínű társaság vagyunk: sportolók, infózsenik, rajzolók, énekesek, írók, költők… Mint minden – épeszű – diák, mi se istenítjük a sulit. A tanulásért kicsit neheztelünk, de kedveljük a jó közösség miatt” – mutatkoznak be a szerzők a nyolcoldalas nyomtatott újság címlapján. Az újságban különféle műfajok váltják egymást, a sajtóterméket büszkén nyújtották át nekünk. Néhányan véleményt is mondtak róla. 

Lipták Martin: „Az ötlet az opcionális órán jött a tanárnőtől. Én írtam a horoszkópot, amit internetről vágtam össze. Szeretek írogatni, ami humoros, minden tetszik. Az újság szerintem nagyon jó lett, de nagyon sok munka volt vele. Be kellett gépelni minden írást. Már tavaly óta szervezzük, úgy volt, hogy karácsonyra kiadjuk, nehezen jött össze”.

Bakai Kitti – aki tavaly jelesen szerepelt a magyar tantárgyolimpián – két fogalmazást írt: „Örültem, hogy mi is csinálhatunk egy újságot. Nagyon szeretek írni, csak sajnos eléggé szégyenlős vagyok, ezért nem igazán szoktam megmutatni az írásaimat “.

Czank Kittinek (ő inkább verseket szeret írni) egy fogalmazása és egy verse jelent meg az újságban, illusztrációkkal. “Nem könnyű dolog egy újságot összeállítani, főleg a begépeléssel volt bajunk, meg késtünk is a munkával. Mindenki otthon írta meg a saját műfaját, majd aztán átadtuk a tördelőnek. Nagyon büszkék vagyunk a munkánkra, nem gondoltuk volna, hogy sikerülni fog”.    

Bognár Tündének egy meséje jelent meg. Otthon szokott verseket is írni, amiket alkalmanként meg is mutat édesanyjának és a tanárnőnek. A meséjét egy kutyás film ihlette. „Megtanultam, hogy ha nem dolgozunk együtt, akkor nagyon nehéz elkészíteni egy újságot. Volt, hogy elfelejtettünk dolgokat, vagy otthon felejtettük az írásokat. Konkrétan nem gondoltam még az újságírásra, de mesékkel és versekkel szeretek foglalkozni”. 

A lapból a sport, egészen pontosan a Forma–1 sem maradt ki, hála Szántó Rubennek. Ő ugyanis él-hal az autókért. Az osztály egyik legpoénosabb tagja (aki egyébként korábban színjátszó tehetségét is megvillogtatta az aradi közönség előtt) Becsi Róbert. Egy vidám kis történettel tette színessé a lapot. Az írásában megjelenik az állampolgári órákat tartó tanáruk, akinek a diákok szerint a lap megjelenése óta jelentősen nőtt a népszerűsége. „A tanár úrral lehet viccelődni” – jegyezte meg a szerző. 

Hankó Thália, a VII. B másik diákja (aki szintén írt a lapba) személyesen jött be szerkesztőségünkbe az irányító tanárnővel és megnézte, hogyan tördeli be a 7 Ászt lapunk profi számítógépes tördelője, Veres Rudolf. Ő ugyanis nagyon sokat segített, tekintve, hogy a tördelést elkezdő Kovács Márk (XII. A) idejét és tudását meghaladta a munka. „Sok munka volt a lappal, nagyon nehéz volt kijavítani az anyagokat” – mondta Thália, akinek az tetszik a legjobban az újságírásban, hogy másokkal is megoszthatja saját véleményét. 

A lapba mindenki bedolgozott, sőt volt, akinek technikai okok miatt nem fért be a munkája, mint például Wittmann Rudolfnak.  Puskel Tünde Emese irányítótanár büszkén jellemezte az osztály munkájának gyümölcsét. A tanárnő sajtós tapasztalatait hasznosította a diákok felkészítésénél. „Szinte minden évben létrehoztam a diákjaimmal egy-egy újságot. A legnagyobb és legsikeresebb a kétezer példányszámú, megyei Kópé volt, amit a ’90-es években adtam ki. Az alapszerkesztői a mikelakai 12-es Általános Iskola diákjai voltak, később a csikysek (akik a csikys lapot készítették itt) vettek részt a szerkesztésében. De érkeztek önálló írások több iskolából is – nyilatkozta lapunknak a felkészítő tanár. – Idén kaptam egy lehetőséget, hogy opcionális órát tarthassak és így vettem át a VII. B-t. A médiaórán megpróbáltam összekovácsolni őket, hogy egy maradandó értéket adhassunk ki a kezünkből. Miután néhány alapműfajt megtanultunk az újságírásból, illetve kedvcsinálóként ici-picit belekóstoltunk a rádiós és televíziós munkába, arra gondoltunk: mi lenne, ha önállóan kiadnánk egy lapot. Büszke vagyok arra, hogy ötleteket tudtunk kicsiholni saját magunkból és egymásból, és ezeket meg is tudtuk írni.”

A tanárnő szerint vegyes fogadtatásban volt részük az iskola többi diákja, illetve pedagógusai részéről. A kritikák persze nem mindenkinek esnek jól, de nincs hibátlan sajtótermék. A pozitív – főként a szülőktől érkező – visszajelzések azonban elnyomták a negatív kritikát. 

A VII. B megköszöni a támogatóktól kapott segítségeket, hisz nélkülük nem sikerült volna elkészíteni a lapot. Várjuk a folytatást!