A vakáció első napjai a szurdoki szórványtáborban

<!-- /* Style Definitions */ p.MsoNormal, li.MsoNormal, div.MsoNormal {mso-style-parent:""; margin:0cm; margin-bottom:.0001pt; mso-pagination:widow-orphan; font-size:12.0pt; font-family:"Times New Roman"; mso-fareast-font-family:"Times New Roman"; mso-ansi-language:HU; mso-fareast-language:EN-US;} @page Section1 {size:612.0pt 792.0pt; margin:72.0pt 90.0pt 72.0pt 90.0pt; mso-header-margin:36.0pt; mso-footer-margin:36.0pt; mso-paper-source:0;} div.Section1 {page:Section1;} -->

A temesvári Kohézió Egyesület az önkéntes munkatársak segítségével, a Communitas Alapítvány és a Fornetti Románia támogatásával június második felében, kéthetes szórványtábort szervezett az egyesület nyilvántartásában szereplő 15 hátrányos helyzetű gyerekek számára a Szurdok-tó partján.

Sok változatos programban vehettek részt, és töltötték hasznosan a szünidő első napjait a temesvári 1-es és 26-os iskolák, a 26-os óvoda, a vöröscsárdai 6-os óvoda tanítványai, valamint a magyarmedvesi gyerekek. Játszottunk, kirándultunk, asztalitenisz-mérkőzéseket szerveztünk, még a váltakozó időjárás sem szegte meg a gyerekek jókedvét. Lubickolásra is volt megfelelő idő, az évről évre visszatérő gyerekek közül sokan már ügyesen úsznak, de voltak olyanok is, akiknek most nyáron sikerült a víztől való félelmüket legyőzniük.

Nagy érdeklődésnek örvendtek a kézműves tevékenységek: a kisebbek tanultak bogozni, gyöngyöt fűzni, de sokat rajzoltunk, festettünk gipszformákra, kőre, a kirándulások alkalmával virágokat gyűjtöttünk, és a szárított virágokból szebbnél szebb képeslapokat készítettünk. A tábor egyik közkedvelt tevékenységei közé tartoztak a reggeli és esti illemtanórák („Tudni illik, hogy mi illik”) – amit szerepjátékokkal fűszereztünk –, valamint a magyar népi kultúra ismertetése. Tapasztaltam, hogy az együttlét, a beszélgetés sok gyerek számára nagyon fontos, mert ezáltal fejlődik önbizalma, türelme, és ez segít abban, hogy a gyerekek önállók legyenek, aktív szerepet és felelősséget vállaljanak egy csoporton belül. Táborunk mottója a jókedv, a barátkozás, az alapvető viselkedési szabályok elsajátítása volt, és örömmel mondhatom, hogy új ismeretekkel és maradandó élményekkel távoztak a gyerekek, jobban megismerték egymást, és magabiztosabban cselekedtek.

Búcsúzóul elénekeltük kedvenc énekünket:„A szeretet mindenkié, csak meg kell keresni a forrását. A szeretet mindenkié.” Köszönjük dr. Becsky Ilonának, a Tábor Karitatív Egyesület vezetőjének, hogy együttműködve a Kohézió Egyesülettel idén is felejthetetlen napokat töltöttünk a Szurdok-tó partján.

<!-- /* Style Definitions */ p.MsoNormal, li.MsoNormal, div.MsoNormal {mso-style-parent:""; margin:0cm; margin-bottom:.0001pt; mso-pagination:widow-orphan; font-size:12.0pt; font-family:"Times New Roman"; mso-fareast-font-family:"Times New Roman"; mso-ansi-language:HU; mso-fareast-language:EN-US;} @page Section1 {size:612.0pt 792.0pt; margin:72.0pt 90.0pt 72.0pt 90.0pt; mso-header-margin:36.0pt; mso-footer-margin:36.0pt; mso-paper-source:0;} div.Section1 {page:Section1;} -->

Sipos Ilona főszervező beszámolója