Boldog, amiért kedvenceit gyógyíthatja

Eddig úgy tudtam, vannak olyan hivatások, szakmák, amelyeket a vadászathoz hasonlóan, férfiaknak találtak ki. Ilyennek tartottam az állatorvosi teendőket is, ezért ha egy hölgy, ráadásul fiatal lány állatorvosról hallottam, meglepődtem. Kíváncsisággal vegyes csodálkozással kerestem meg dr. Korda Beatrix állatorvost, aki annyira fiatal, hogy nem tudom elképzelni, amint egy nagy testű háziállat ellésénél asszisztál… Névjegykártyájának a hátlapján John Muir aranymondása olvasható: „Akármilyen rövid a pillanat, mely része a mellettünk élő állatok életének, felélénkíti a miénket, és minden szempontból jobbá, tartalmasabbá teszi azt.”– Tudom, hogy az édesapja állatorvos, tehát adott volt a hivatás, de nem volt kedve egy másik, nőiesebb pályához?– Nem mond újdonságot, hiszen a szüleim is azon a véleményen voltak, hogy egy nőiesebb hivatást kellene választanom, inkább gyógyszerésznek szántak. Én viszont már gyermekkoromban alaposan megismertem, megkedveltem az állatok gyógyítását, a velük való törődést. Édesapám ugyanis már kisgyermekként magával vitt a téesz állatfarmjára, vagy a gazdák állatainak a kezeléséhez. A munkát igen izgalmasnak találtam, de a választásomban természetesen közrejátszott a határtalan állatszeretetem is. Ez az érzés akkor erősödött meg bennem, amikor az egyetemen gyakran azt tapasztaltam, hogy némely állatorvosjelöltek a leendő pácienseket, az állatokat nem szeretik, vagy csupán tettetik a szeretetet. Érdekes módon, otthon egy cicán kívül nem voltak állataink, de talán csak azért, mert az életünk többi részét amúgy is az állatok töltötték ki.– Az egyetemen nem idegenkedtek a hölgy állatorvosjelöltektől?– Egyáltalán nem, mivel a temesvári egyetemen, ahol tanultam, az évfolyamtársaimnak a 60 százaléka nő volt, de a tanárok véleménye is azt igazolja, az állatorvosi hivatás nőiessé vált. Amint az idősebb tanárok mesélték, régen úgy válogatták ki a csakis férfi jelölteket, hogy sorba állították őket, majd az erősebbeket állatorvos, a náluk gyengébbeket humán orvos, míg a vékony testalkatú fiúkat gyógyszerész pályára irányították. Manapság mindenki olyan pályára mehet, ahova a szíve húzza.– Gondolom, kisállatokra szakosodott…– Ez nem ilyen egyszerű, mert az állatorvosi egyetem tantervét még a múlt rezsimben állították össze, amelyik a haszonállatokra helyezi a hangsúlyt, ezért farmokon, nagyállatok kezelésén praktizáltunk. A kisállatokról csupán érintőlegesen tanultunk. 2007-ben végeztem az egyetemet, és mivel édesapám a rendszerváltás óta működteti Pécska központjában a gyógyszertárát, én is itt dolgozom, idén kaptam meg a működési engedélyt. Egy állatorvosi rendelő működéséhez azonban hét helyiségre, sterilizálóra, váróteremre, kezelőre, műtőre, fürdőszobára és a patikától független raktárra is szükség van. A mi területünk viszont annyira kicsiny volt, hogy sok fejtörést okozott, a tervezővel többszöri konzultációt igényelt a ház átépítése. Az engedélyt kibocsátó állatorvostól származott az ötlet, hogy tetőtér-beépítéssel oldjuk meg a raktárt és az irodát. Tehát az egész épületet átépítettük, felújítottuk, hogy az állatorvosi rendelő és gyógyszertár igényeinek megfeleljen.– Pécskán az önökén kívül van-e más állatgyógyszertár?– Egy-két helyen forgalmaznak bizonyos gyógyszereket és vitaminokat, szakosított gyógyszertárunk azonban csak nekünk van.– Van-e klientúra?– Az édesapámat régóta ismerik, sok az állandó kliense, az utóbbi időben viszont megszokták, hogy kisállatokat is kezelünk, gyakran engem keresnek. Makóra járok praktizálni egy híres állatorvoshoz, aki kisállatokra szakosodott. Meglepődve tapasztaltam, hogy Brassóból, Déváról, de Sopronból és Budapestről is hozzá járnak a kisállatok gyógyítása végett.– Tanul-e nála valami újat az egyetemhez viszonyítva?– Az egyetemen is tanultunk műteni, csakhogy egy csoportban hatan-nyolcan, sőt tízen is voltunk, ezért műtés közben sok, ilyenkor felvetődő kérdésre nem lehetett rálátásom. Ugyanakkor az állat gazdájával, az emberrel kialakítandó kontaktus tekintetében sem kaptunk szinte semmilyen képzést. Most egyedül asszisztálok, bármilyen kérdésre magyarázatot kapok, megosztja velem a legkényesebb műtétek kivitelezésének az eljárásait is.– Volt-e már olyan kényes esete, amihez segítséget kellett hívni?– Természetesen, került olyan eset, amikor a kisállat gazdájának a makói szakembert ajánlottam, de magamtól is sok gyógyítási, műtéti eljárásra rájövök. Került olyan műtét, amit könyv alapján végeztem el, tehát egyre magabiztosabban oldom meg a kényes helyzeteket is.– Az édesapja viszont mindig kéznél van, ha tapasztalt állatorvosra van szükség…– Valóban, csakhogy az a baj, hogy ő az egyetemen egyáltalán nem tanult a kisállatokról, de hát mi sem tanultunk a kutya- és macskafajokról. Mivel régen senki nem foglalkozott kisállat-kezeléssel, Pécskán nem is lehetett ennek hagyománya. Mióta azonban elkezdtem a kezelésüket, az emberek jobban odafigyelnek a kisállataikra, egyre többen keresnek meg a velük kapcsolatban felvetődött egészségügyi gondokkal. Példának okáért a védőoltási, a féregtelenítési, az ivartalanítási teendőkkel.– Miért érez elkötelezettséget a kisállatok egészségvédelmének, gyógyításának a Nyugati Jelenben történő közzétételére?– Az ötlet egy szlovákiai konferencián pattant ki, amikor egy ottani állatorvosnő előadást tartott a kutyák egészséges táplálásáról. Magam is meglepődtem a sok újdonságon, ezért elhatároztam a cikksorozat megírását, az állatok egészségének a megóvása, a gazdi szakszerű tájékoztatása érdekében. Egyelőre díszmadarakkal nem foglalkozom, de azoknak a gyógyítására is fel akarok készülni.– Vannak-e kedvenc állatai?– A cicák és a lovak…– De hát utóbbiak nem kisállatok!– Nem gyógyítani akarom őket, noha attól sem félnék, hanem imádok lovagolni. Pécska közelében egy kanadai polgárnak vannak hátaslovai, később lovardát is tervez. Az ő farmján szoktam lovagolni.– Hogy vélekedik a munkájáról a fiatalság, a baráti kör?– Örülnek a választásomnak, mivel szinte mindnyájuknak van kutyája, macskája, amelyekkel kapcsolatban felvetődő gondokra tőlem kérnek választ. Elégedett vagyok a munkámmal, minden délután szolgálatot teljesítek a gyógyszertárban is, mindez azonban nem gátol a fiatalokra általában jellemző szórakozásban, a mindennapi életben. Boldog vagyok, amiért azzal foglalkozhatom, amit szeretek.