Kalózok a hajdani El Dorádóban

A dévai 55-ös Kőműves Kelemen cserkészcsapat idén szeptember első hetében szervezte meg hagyományos csapattáborát. A keretmese ezúttal a kalózok világába vitt, és hol élhetne boldogabban egy kalóz, mint az aranybányáiról híres Nagyágon, Európa egykori El Dorádójában?!

A négy őrsbe (Piranják, Fehér kalózok, Hableányok és Horgos barátok) szerveződött cserkészek egy kerek héten át élhették a kalózok kalandos életét, együtt keresve az örök ifjúság vizét.

A táborlakókra már első éjjel rátámadt két eltévedt kalóz, de miután tisztázódott, hogy a táborban is martalócok vannak, befogadták a jövevényeket. A hét eleji hideg, ködös időjárás egészen élethűvé tette a nagyági kalózfészket, ahol reggeltől estig folyt a munka: korai ébresztés, zászlószertartás, táborépítés, de persze jókedvből sem volt hiány. A kalózvilágban kényelmesnek nevezhető táborhely kialakítása után aztán jött a játék (frizbi, méta, vízi csaták) és persze a nagy esti tábortüzek, ahol a martalócok némelyike csecsemő, vagy épp vámpír bőrébe bújt, hogy minél nagyobb derültséget keltsen társai körében.

Már három napja folyt a kalózélet, mire végre kisütött a nap. Ideális feltétel kínálkozott hát az első portyához, amely a Ferenc József-forráshoz vezetett. A betervezett zsákmányszerzés nem volt túl sikeres, ugyanis a szederre éhes csapat többnyire éretlen gyümölcsöket szedegethetett a tövises bokrokról. Kárpótlásul azonban a táborban finom ebéd várta a portyázókat. A délutáni pihenés ezúttal is fa- és vízhordással telt a kalóztáborban. Csütörtökön némi lelki táplálékra találtak a martalócok. A tábori papságra vállalkozó Marián ferences testvér bibliai vetélkedőt szervezett, majd a délutánt énektanulásra, fafaragásra, csomózásra szánták a táborozók.

A testi-lelki erősítés után pénteken úgy döntött a kalózbanda, hogy felkerekednek és megkeresik az örök ifjúság vizét, bármi áron is. Így hát elindultak Bábolna fele. Az út nem volt könnyű. De a bátor kalandorok megküzdöttek az éhséggel és a meredekebb kaptatókkal is. Jutalmul Bábolnán jó hideg vizes medence várta őket, amiben végre lemoshatták az út porát. Estére tábort vertek, ettek-ittak és vidám tábortűzzel zárták a napot. Másnap kivizsgálásra került a fürdővíz és kiderült, hogy az örök ifjúság vize nem a medencében, hanem egy mellette lévő, piócákkal teli tavacskában van, így a kalózok úgy döntöttek, hogy nem is olyan jó örökké élni. Küldetésük teljesítésének tudatában, összeszedték sátorfájukat és visszamentek főhadiszállásukra. Este nagy ünnepséget rendeztek: volt sült krumpli, hígpalacsinta és rum(tea), amennyi csak a kalózbendőbe fért.  Vasárnap mindenki cserkészdíszbe öltözött a nagyági templom búcsúünnepére és aranypénzek helyett élményekkel gazdagodva tért haza a csapat valamennyi tagja.

Gáspár-Barra Szilárd