Kilencévesen csak félig-meddig szeretne felnőtt lenni

A Csiky Gergely Főgimnáziumnak számos kiemelkedő diákja van, akik különböző versenyeken kiváló eredményekkel járulnak hozzá az iskola hírnevéhez. Március végén zajlott a Brenyó Mihály Pontszerző Matematikaverseny országos szakasza, ahol a tanintézmény harmadik osztályos diákja, Back István Levente első díjat kapott.

Levente neve már nagyon sokszor szerepelt a Nyugati Jelenben, azon kívül, hogy a Csiky Gergely Főgimnázium Könyvmolyok Klubjának is tagja, részt vett a Vidám Versek Versmondó Versenyének megyei szakaszán, de kitüntették már a Zrínyi Ilona matematikaversenyen, valamint a Brenyó Mihály Pontszerző Matematikaversenyen országos első lett. És valószínűleg van még olyan verseny, vetélkedő, ahol Levente jelen volt, de most a felsorolásból kimaradt.

Khell Jolán tanítónő előzetesen elmondta, hogy Levente nagyon sokoldalú, közlékeny és nyitott gyermek, és a felkérésre, hogy beszélgessek vele, örömmel és lelkesen mondott igent.

Mivel két keresztneve is van, számomra egyértelmű volt, hogy Istvánka, de már rögtön a beszélgetés elején tisztáztuk, hogyan is szólítsam. Elmondása szerint a többség a Levente megszólítást használja, így leszoktam az Istvánkáról.

Levente – valószínűleg zavarában – nem volt annyira közlékeny, mint amire felkészültem, így előkerült a harapófogó (természetesen átvitt értelemben), de összességében értelmes és jó beszélgető partnernek bizonyult.

Megkértem, elöljáróban mondjon magáról néhány dolgot: Aradon született, nővére, Annamária szintén a főgimnáziumba jár, jelenleg VII. osztályos. Szoktak falura járni, mivel nagyszülei mindkét részről vidéken élnek. Minden tantárgyat szeret, de ha kedvencet kellene mondani, az a matematika lenne. Próbáltam megtudni, honnan ez a reál felé mutató beállítottság, kérdeztem is, hogy családban vannak még matematikusok? Mire Levente azt felelte: édesapám mérnök, szereti a fizikát és a kémiát.

– Amikor nem vagy az iskolában, akkor mit csinálsz? Mivel töltöd az időt?

– Van, amikor az udvaron játszom – rollerezek –, van, amikor matekozgatok, van, amikor a számítógépen játszom, vagy tévét nézek. Amikor a barátaim is ráérnek, akkor velük, máskor meg egyedül játszom. Szeretek olvasni, olvasok is mindenfélét: mesét, verset, enciklopédiát. Az enciklopédiából minden érdekel, az egészet el szoktam olvasni. Számítógépen stratégiai játékokat játszom, az interneten keresgélni szoktam. Szinte minden héten van valami, aminek utána nézek, valami információ, amire szükségem van. Jobban kezelem a számítógépet, mint anyukám. De a legelső dolgom minden nap, ahogy hazaérek az iskolából, a tanulás. Addig nem játszom, amíg nincs meg a másnapi lecke.

– Könnyen tanulsz?

– Órán oda szoktam figyelni, ezért sok minden megmarad, de otthon is sokat tanulok. A tantárgyversenyekre azért szeretek járni, hogy tanuljak, fejlődjek. Nem az a fontos, hogy első legyek, hanem az, hogy részt vegyek.

Levente minden tantárgyat szeret, nincs olyan, amihez nincs kedve. Bevallása szerint a sport kicsit gyengébben, de az is megy neki. Általában barátkozó típus, könnyen kapcsolatot tud teremteni felnőttekkel, gyermekekkel egyaránt.

– Szeretnél felnőtt lenni?

– Félig-meddig. Jó gyereknek lenni, mert így játszhatok sokat, de felnőttnek is jó lenni.

– Miért?

– Nem tudom, de jó.

Nagyszülei révén gyakran jár falura, ahol szintén vannak barátai, és van friss levegő, csend, valamint állatok. Kirándulni is szeret a hegyekbe, tengerre egyaránt, járt már a Fekete-tengeren, valamint horvátországi kirándulás alkalmával az Adrián.

A szokásos kérdésre, hogy „mi leszel, ha nagy leszel?”, a válasz határozott: nem gondolkodott még ezen. Nem foglalkoztatja a gondolat, hogy mi lesz pár év múlva. Jelenleg minden érdekli, nem tudna mesterséget sem választani.

– Nem foglalkozom azzal, hogy mi lesz később, az a lényeg, hogy most iskolába járjak, és sokat tanuljak.

Egy harmadik osztályos gyerektől ez egy egészséges gondolkodás.