Márciusi ifjak voltunk Gyulán

Nagy örömömre szolgált, hogy tagja lehettem annak a diákküldöttségnek, amely március 15-ét Gyulán ünnepelte. Iskolánkat az a megtiszteltetés érte, hogy a fürdőváros önkormányzata felkérte tanulóit az ünnepi műsor bemutatására. Ebben az évben Erkel Ferenc születésének 200. évfordulóját is ünnepeljük, így szülővárosának polgárai rá és munkásságára is emlékeztek ezen a napon.Irodalmi-történelmi összeállításunkban főként Petőfi- és Arany-versek szólaltak meg, de megidéztük a forradalom szellemét is a Tizenkét ponttal. Tanárunkkal, Ruja Ildikóval hetekig keményen készültünk erre a fellépésre. A szavalatokat zenei betétek kísérték. Mi, csikysek heten szavaltunk, míg a pécskai Búzavirág néptánccsoport négy tagja hangulatos, toborzót idéző botos táncot mutatott be. Köszönjük értékes közreműködésüket, és köszönettel tartozunk Erdei Emese tanárnőnek is, aki tanácsaival hozzájárult ahhoz, hogy produkciónkat mozgással élénkítsük.A gyulaiak nagyon kedvesen fogadtak minket. A nézők közül sokan megköszönték az előadást és azt, hogy részt vettünk a megemlékezésen. Az ünnepség után a városházán a gyulai önkormányzat kitüntetéseit adták át a közösségért munkálkodó díjazottaknak, utána pedig finom ebéd következett. Vendéglátóink figyelmessége lehetővé tette számunkra, hogy a nap izgalmait délutáni fürdőzéssel kipihenhessük a Várfürdőben.Jó volt látni, hogy egy másik városban hogyan emlékeznek az emberek. Jól- esett az is, hogy bár nagyon hideg szél fújt, az emberek mégis nagy számban voltak jelen az ünnepségen, és az összetartozás öröme munkált mindenkiben. Ezt még a levegőben is érezni lehetett. Számomra ez volt az üzenete az idei március 15-ének. Dubován Lea