Matematikában verhetetlen!

Kurunczi Viktória a Csiky Gergely Főgimnázium VI. B osztályos tanulója, sorra nyeri a matematikaversenyeket, ő maga sem tudja már felsorolni, hogy eddig hány versenyen vett részt és milyen díjakat zsebelt be.

Kérésemre azonban elgondolkodott és néhányat felsorolt: Zrínyi Ilona Matematikaverseny (I. hely), Kenguru Matematikaverseny, Bonifert Domonkos Nemzetközi Matematikaverseny (I. hely), Irenaeus fizika és találmányi verseny (II. díj), ± Poezie (matematika és román nyelv vegyesen) országos szakasza, ezeken kívül számos tantárgyversenyen vett részt, nem feltétlenül matematikával kapcsolatban.

Saját bevallása szerint leginkább a reál tantárgyak felé vonzódik, de minden tantárgyat szeret.

– A tantárgyversenyeket a tanító bácsi szerettette meg velem, azóta is szívesen járok ilyen megmérettetésekre. Nagyon szeretem, mert minden versenyen tanulok valamit. Előre mindig megnézem, hogy milyen fajta feladatokat kérnek, alaposan felkészülök belőlük – mesélte Viki.

– Elmondásod alapján azt gondolja az ember, hogy minden idődet tanulással töltöd. Tudjuk azonban, hogy ebben a korban a kikapcsolódás, a szórakozás is fontos egy diák életében. Te hogyan éled ezt meg?

– A szabadidőm nagy részében játszok, gitárórákra is szoktam járni, színjátszó körre, néptáncolni is… hát elég zsúfolt a programom. Második osztályos korom óta jár az iskolába Magyarországról Karcsi bácsi (Sztankó Károly békéscsabai néptáncoktató – szerk. megj.), aki tanítja a néptáncot hetente egyszer, ez olyan órák utáni tevékenység. Vannak kisebb-nagyobb szerepléseink, minden év végén fellépünk a színházban is.

Esténként inkább olvasok, ha nem vagyok túl fáradt. Olvasok kötelező olvasmányokat, de van, amikor magamtól vagy a szüleim ajánlására veszek kézbe egy könyvet. Szoktam játszani számítógépen is, de van, amikor társasjátékozunk.

– Mennyi időt töltesz a számítógép előtt?

– Amikor sok a leckém, akkor nincs időm számítógépezni, de mikor sok a szabadidőm, akkor leülök a gép elé. Egyébként nem csak játszani szoktam, mert ha a leckéből nem tudok valamit, akkor utána nézek az interneten.

– Van ugyan még hat éved az érettségiig, gondolkodtál-e azon, hogy szeretnél-e továbbtanulni?

– Persze! Mindenképp szeretnék továbbtanulni, szeretnék egyetemre járni. Még nem tudom, hogy hova, merre, de az biztos, hogy szeretnék tovább menni.

– Hogyan készülsz most a ± Poezie országos szakaszára?

– Az iskolában Rus Cristiana román nyelv és irodalom, valamint Spier Tünde matematika tanárnők segítségével készülök, nagyon sokat foglalkoznak velem. Kapok plusz feladatokat, jelenleg minden időmet ez tölti ki.

– Nem megterhelő ez neked?

– Hát, van, amikor zsúfolt a programom, de ezekre mindig szakítok időt.

***

A tanulásra szakított idő pedig mindig meghozza gyümölcsét. Vikivel még a± Poezie országos szakasza előtt beszélgettünk, időközben azonban megszületett az ott elért eredmény is: Viki egy ezüstéremmel tért haza Focşani-ból.

Második helyezést ért el egy olyan versenyen, ahol kisebbség kategóriában egyedüliként képviselte Arad megyét. Erre pedig nem lehet mást mondani, mint: Csak így tovább! Gratulálunk Viki!