Mesélnek a Mákvirágok

A Romániai Magyar Pedagógusok Szövetsége minden évben pályázat alapján osztja ki a megye legjobb IX., X., XI. és XII. osztályos tanulójának a Mákvirág címet. 

Erre a titulusra pályázhatnak a tanulásban kiváló eredményt felmutató, tantárgyversenyeken, kulturális és sport rendezvényeken díjazott, példás magatartású tanulók.

A pályázat elbírálásánál döntő szempontok a tanulmányi általános, hazai és nemzetközi tantárgyversenyeken elért eredmények, országos és megyei, sport, kulturális és tudományos diákköri rendezvényeken elért eredmények.

A pályázatok elbírálását a megyei RMPSZ-elnökségek végzik el.

A nyertesek Mákvirág-díjat és emlékérmet kapnak, és természetesen sok-sok tapasztalatot és szép emlékeket szereznek, barátságokat kötnek Szovátán a Teleki Oktatási Központban a kitüntetések átvételekor.

Idén az Arad megyei Mákvirág-díjasok: Sisa Rihárd (tavaly IX. osztályos), Kovács Henrietta (X. osztályos), Gulyás Beatrix (XI. osztályos) és Murvai Róbert Dávid idén érettségizett diákok, valamennyien a Csiky Gergely Főgimnáziumból.

Mivel Dávid egyetemi évei első lépését tapossa, így a maradék három Mákvirágot bírtuk szóra, hogy meséljenek a díjjal kapcsolatos érzéseikről, a díjátadás élményeiről stb.

Gulyás Beatrix, többszörös Mákvirág-díjas:

„Számomra nagyon fontossá vált a Mákvirág-díj, amit minden évben egyre jobban várok. Első alkalommal még nem tudtam, mire számíthatok. Évről évre csak pozitív élményekkel gazdagodtam. Remélem jövőre is Mákvirág leszek, és átvehetem a Mákvirág-díj gyémánt fokozatát, amit csak kevesen kapnak meg.

Ez a kitüntetés nekem egész évnyi munkám elismerését jelenti, a jó tanulmányi eredményért, versenyekért és extra iskolai tevékenységekért. De ennél fontosabbnak tartom a barátságokat, amelyek egy ilyen tábor során kialakulnak. Büszkén mondhatom, hogy az egész országban, ahol van magyar oktatás vannak barátaim, esetleg leendő évfolyamtársaim az egyetemen. Idén harmadszorra vettem részt ezen a táboron, ahol arany fokozatot kaptam. Felemelő érzés az, amikor elsőként hívnak ki az aranyfokozatosok közül (osztály szerint, majd azon belül megye szerint olvassák, ezért voltam én az első).

Az ötnapos szovátai tartózkodásunk alatt különböző szervezett és spontán programokon vettünk részt. Idén az időjárás velünk tartott, kirándultunk, túráztunk, és parasztolimpián vettünk részt, szalonnát sütöttünk az esőben, éjszakai túrán voltunk a Medve-tó körül, rengeteget beszélgettünk, és nagyon jól éreztük magunkat. Az eddigi barátságok elmélyültek, és újak születtek. Minden évben örömmel veszünk részt a Pali bácsival (Lászlófy Pál-István tiszteletbeli RMPSZ-elnökkel) folytatott beszélgetésen. Az Ezüstgyopár- és a Mákvirág-díj ünnepségére minden évben egy rövid műsorral készülünk, amit ott helyben együtt állítunk össze. A díj átvevése boldogsággal, büszkeséggel és elégedettséggel töltött el.

Szovátára és a Teleki Oktatási Központban töltött napokra mindig jó szívvel és vidáman gondolok vissza. Szeretném megköszönni mindenkinek, aki hozzájárult ahhoz, hogy Mákvirág lehessek, és remélem jövőre is megkapom a lehetőséget.”

Kovács Henrietta kétszeres Mákvirág-díjas:

„Idén másodszor kaptam meg a díjat, ami nagy elismerés nekem, hiszen minden évfolyamból csak egy-egy diák kaphatja meg. A díjak átadását megelőző három napig tartó tábor, amit jutalomtábornak is nevezhetünk, jó alkalom arra, hogy megismerhessük a többi mákvirágot. Igazán megéri részt venni rajta, sok jó baráttal, ismerőssel lehet gazdagodni. Sajnos elég kevesen ismerik ezt a díjat, s ezért a mi megyénkben kevés a pályázó is. Véleményem szerint híresztelni kellene ezt a lehetőséget, hogy minél többen pályázhassanak, s eljussanak Szovátára a táborba és a díjátadóra. Idén kirándulós programot szerveztek nekünk: voltunk éjjeli túrán a sós tavak körül és a Bekecs-hegyen. Mozgalmas napokat tölthettünk el, s szerintem senki sem bánta meg, aki eljött.”

Sisa Rihárd újdonsült Mákvirág-díjas:

„Nagyon jó érzés friss mákvirágnak lenni, valósággal felemelő és nagyon nagy pszichikai feltöltődést és önbizalmat köszönhetek ennek a díjnak. Úgy gondolom, hogy igazán megtisztelő egy ilyen díjban részesülni, ezért nagyon köszönöm és hálás vagyok a Csikynek, hogy engem jelöltek a díjra. Az igazság az, hogy bárki is pályázik, nem csak a tanulás terén kell nagyot alkotnia, hanem hangsúlyozott szerepet kell betöltsön a kulturális életben is. Én viszont határozottan ajánlom mindenkinek, hiszen a díjjal együtt jár egy csodás díjkiosztó és egy négy-öt napos jutalomtábor is Szovátán. Az utóbbiról annyit, hogy nagyon nagy élmény és nagyon élveztem azt a felejthetetlen négy napot, amit ott töltöttem. Ott-tartózkodásom alatt több érdekes és fárasztó programon is részt vettem, de a legértékesebb része a tábornak a másokkal való ismerkedés volt. Három jó programot azonban kiemelnék a sok közül – amelyek szintén varázslatosak és magukkal ragadók voltak – a Parsztolimpiát, a Bekecs-hegyre való látogatást/túrázást és a könyvesbolt látogatását. Ezek különösen érdekesek voltak számomra, mivel a Parasztolimpia büszke győztesének mondhatom magam, nem láttam még a Bekecs-hegy látványához foghatót, és nem olvastam még annál jobb könyvet, mint amire ott akadtam. Ezek mind nagyszerű és a végletekig érdekes programok voltak. De hát a történelem igazolta azt a tényt, amiből a következő mondás született: „minden, ami jó véget ér egyszer”, így ez is véget ért 13-án, amikor egy elég érdekes hazaút után hétfőn már az iskolában voltam.”