Minden napra egy ablak

Az épített örökségünk népszerűsítését célzó „Fogadj örökbe egy műemléket” program keretében a dévai Téglás Gábor Elméleti Líceum IX. és X. matematika-informatika osztályai a dévai vármegyeházat, a mai prefektúra épületét fogadták örökbe.

A gyámkodás első heteit az információk gyűjtése emésztette föl, hiszen annak ellenére, hogy ez épület ma is eredeti céljának megfelelően működik (azaz a megye igazgatásával megbízott intézményeknek ad helyet), bő száz éves múltjáról rendkívül keveset lehetett tudni. Azonban érdemes volt kutatgatni, mert minél mélyebbre ástuk magunkat az információk keresésében, annál több érdekességet tudtunk meg az épületről. Dézsi Attila volt prefektus és Kelemen Ildikó műépítész adtak kezünkbe végül bőséges anyagot, amiből nem csupán azt tudhattuk meg, hogy a dévai vármegyeháza 1887 és 1889 között épült Pogány György főispán és Barcsay Kálmán alispán idején, de arra is fény derült, hogy a jelentős kincstári támogatás mellett adományok és pótadó formájában a lakosság is jócskán kivette részét az építkezés anyagi hátterének előteremtéséből. Mint kiderült, az utolsó simításokra így sem futotta már, ezért van az, hogy az épületet díszítő Corvin-címer és barokk kőminták mellett üresen maradtak a szobormélyedések. Ezekben többek közt Szt. István, Szt. László, Szt. Margit és Szt. Imre herceg szobrai kellett volna helyet kapjanak.

Az is büszkeséggel töltött el bennünket, mikor megtudtuk, hogy az Erdély legszebb vármegyeházának tekinthető épületet ugyanaz az Alpár Ignác tervezte, aki a budapesti Vajdahunyadvár épületegyüttesét, valamint sok más híres épületet. Olyan „titkokat” is megtudtunk, hogy a vármegyeháznak kereken 365 ablaka és 12 főbejárata van, pont ahány napja, illetve hónapja van egy évnek.

A szemközti várhegyről sokszor megcsodált ragyogó zöld cseréptetőről pedig kiderült, hogy Zsolnay cserép, amely rendkívül ellenállónak bizonyult az idő múlásával, az időjárás kihívásaival szemben.

Az alapos kutatás során megszerzett sok érdekes információt igyekszünk minél szélesebb körben megosztani, hiszen eddig nem csupán a turisták, de maguk a dévaiak sem figyeltek kellő mértékben erre a csodálatos eklektikus épületre. Reméljük azonban, hogy a Wikipédián, Facebookon, illetve nyomtatásban közzétett anyagaink nyomán mások is rácsodálkoznak a dévai vármegyeházra, melyet mi már sajátunkként szeretünk és rendkívül büszkék vagyunk rá!

Gáspár-Barra Szilárd

(IX. osztály, dévai Téglás Gábor Elméleti Líceum)