Ne bízzunk a mohában, avagy irodalomóra a Csálai erdőben

Magyar nyelv és irodalom órán tananyag a fogalmazás, a leírás, az elbeszélés, ám sokan nem tudják, hogy leírni a látottakat, tapasztaltakat nem is olyan egyszerű.

Puskel Tünde Emese magyartanár a Csiky Gergely Főgimnázium V. osztályát tanulmányi kirándulásra vitte a Csálai erdőbe, hogy majd utólag az ottani élményeket a diákok fogalmazásban írják le. Hogy milyen „alkotások” születnek a kirándulás után, ez csak jövő héten derül ki az V. osztályban, de biztosan állíthatjuk, hogy a diákokat bőven érte impulzus, amiből inspirálódhatnak.

Csütörtök reggel 9 órakor indultunk az iskolától, a 22 diák mikrobusszal érkezett a Csálai Látogatóközpont székhelyére, ahol Szanda László öko oktatási és turisztikai felelős fogadta a lelkes diáksereget, és felvállalta az idegenvezetést a Maros-ártér Természetvédelmi Park egyik tanösvényén.

A látogatóközpont bejárati lépcsőjén fellelhető állati lábnyomoknál hosszasan időzött a társaság, a diákok boldogságtól kipirult arccal fedezték fel a különböző állatok nyomait a betonlépcsőben. A vadliba, vaddisznó, őz, szürke gém, borz, hód, fácán, róka stb. nyomait gumisablonnal nyomták a frissen öntött betonba, nehéz is lett volna minden állatot odaterelni, hogy szép sorjában felsétáljanak az épület lépcsőjén.

A mintegy kétórás tanulmányi séta közben a diákok kérdésekkel bombázták Szanda Lászlót, aki készséggel és részletesen, érthetően magyarázta el, például azt is, hogy miért ne tájékozódjunk erdőben a moha után: mivel a moha az árnyékos, nedves helyet szereti, nem biztos, hogy egy erdős részen a fa északi oldalára telepszik. Nem akadt olyan növény, élőlény az erdőben, amiről ne kérdeztek volna a diákok, miközben szorgalmasan jegyzeteltek a magukkal hozott kis füzetbe. Időnként versengtek is egymás közt, hogy ki hány sornál tart a jegyzetelésben.

A tanösvény bejárása után ebédszünet következett, aztán a diákok türelmetlenül készültek az úgynevezett második foglalkozásra, a tintakészítésre.

A Csálai Látogatóközpont idéntől vezette be ezt a foglalkozást tevékenységei körébe, mellyel leginkább a gyermekeket, diákokat célozzák meg: az erdőben fellelhető különböző növényekből, kérgekből, gubicsokból egy kis vasoxid hozzáadásával tintát lehet készíteni.

Mielőtt a tevékenység folytatódott volna, ebédszünet után szabadtéri zöld színházba invitált a Bíró Zsanett, Naschauer Kinga, Mészáros Letícia és Szabó Richárd alkotta „színtársulat”. Újabb iskolai feladatnak tettek eleget, amikor önszántukból egy rövidke színdarab forgatókönyvét, szövegét megírták, majd elő is adták azt. Magyarórán tanultak a színházról, a drámáról, Puskel Tünde Emese tanárnő javaslatára állította össze a vidám kis jelenetekből álló darabot a négy szentpáli diák.

A tanulmányi séta alatt összegyűjtött gubicsok megszámolásával kezdődött a tintakészítés. Szanda László egy kalapács segítségével apró darabokra tört néhány gubicsot, melyet az előzőleg felforralt vízbe dobva egy kis rozsdával (vas oxiddal) keverve még körülbelül 10–15 percig főzte, amíg a gubicsból kioldódott a festékanyag, az úgynevezett tanin.

Minden egyes diák a Maros-ártér Természetvédelmi Park logójával ellátott színes könyvjelzőt kapott, melyre libatollal írhatott a frissen elkészült tintával. Nem volt egyszerű a folyamat, nem is irigyeltük az egykori íródeákokat, két-három szó leírása is néhány percet vesz igénybe ilyen módszerrel.

Az úgynevezett kötelező tevékenységek mellett maradt idő még arra is, hogy a tanulók kedvükre rohangálhassanak a zöldben, futóverseny és társasjátékozás is belefért.

A diákok szerencséjére a tanulmányi kirándulás beszámolóját nem libatollal kell megírniuk.