Nem a hegymászás az egyedüli út!

120 diák hallgatta, nézte végig Török Zsolt múlt csütörtöki élménybeszámolóját a Csiky Gergely Főgimnázium dísztermében. (Jelentkeztek volna sokkal többen is, de az ülőhelyek száma véges, sajnos.)

A hegymászás szépsége, nehézsége, veszélyei, A nagy falak maratonja, a Nanga Parbat idei sikeres meghódítása – igen, szó volt mindezekről is, részletesen, kisfilmekkel és képekkel illusztrálva. De a hegymászói sikerek bemutatásán kívül ezúttal kifaggattuk Zsoltot a gyermekkori emlékeiről, az 1989-es rendszerváltás előtti és utáni iskolai hangulatról, kedvenc tantárgyairól (sport, naná!, érettségizett is belőle), kedvenc tanárairól (Ujj János, Vadász Ernő), kedvenc együtteseiről, énekeseiről (Modern Talking, Pink Floyd, Tangerine Dream, Jean-Michel Jarre, Horváth Charlie stb.), illetve arról a helyről, ahová szívesen elmenne (Toszkána, hm!).

Derekasan kérdeztek a jelenlegi csikysek is a volt csikystől, aki immár „hivatalosan” is Románia leghíresebb hegymászója: milyen érzés otthon hagyni a családot egy-egy nehéz expedíció előtt?; ha választani kéne, akkor a hegymászást, vagy a családot választaná?; hogyan készül fel fizikailag a nyolcezres csúcsok megmászására?; volt-e már életveszélyben valamelyik expedíció során? stb. De a valóban jó hangulatú találkozó elején és végén Török Zsolt által elmondottakra is emlékezni fognak a jelenlévő diákok: „A hegyeket nem lehet legyőzni. Nem lehet azt mondani, hogy harcolok a heggyel. Túl kicsi vagyok ehhez, túlságosan törékeny. Nem a hegyet, hanem saját gyengeségemet tudom csak legyőzni… Nem is csak a hegymászásról van szó. Nem azért vagyok itt, hogy dicsekedjem nektek és titeket is a hegymászásra beszéljelek rá. A hegymászás csak egy út, de nem az egyedüli út. A lényeg, hogy fedezzétek fel magatokban azt, amit szívvel-lélekkel tudtok csinálni, ami által ti is megélitek a mélységet és a magasságot.”

Ilona János