Piros szívek, bonbonok, rózsaszínű plüssmacik – kell ez nekünk?

Mielőtt engednénk, hogy a kirakatokból ránk meredő, giccstől csöpögő óriási piros szívek, szerelmesen ölelkező plüssmacik megrohamozzanak, jusson eszünkbe, hogy a nálunk is oly divatos Valentine-nak van egy szép magyar megfelelője is, a Bálint. Mindenekelőtt, ha már „valentájnozunk”, akkor inkább Bálint-napot ünnepeljünk.

Anyáink, nagyanyáink többgyermekes családokat neveltek fel boldogságban, sírig tartó szeretetben annak ellenére, hogy fogalmuk nem volt arról, hogy ki az a Valentine, vagy akár Bálint és hogy különösebb figyelmet szenteljenek február 14-ének.

Manapság, ez már szinte hihetetlennek tűnik, hiszen február beálltával rózsaszínné válik a világ, február 14-e közeledtével megtelik a város szerelemmel, piros vagy rózsaszín szívvé változik minden, és nem győzzük kerülgetni az utcai virágárusokat, akik szivecskés masnikkal átkötött csokrokat kínálnak a rohanó embereknek.

Február 14-én még a jégcsap is megenyhül, megnő a virágárusok és kereskedők forgalma, hiszen – tetszik vagy sem – ez az ünnep nekik kedvez a leginkább.

Vannak, akik egész nap szerelmes e-mail-ekkel (ma már nem divat a levél) és sms-ekkel bombázzák kedvesüket, van, aki ezek mellé virágot is küld, de szép számmal akadnak, akik egy-egy nagyobb ajándékkal, esetleg romantikus vacsorával, mozijeggyel lepik meg kedvesüket az importált ünnep apropóján.

Ez elsősorban a fiatalságra jellemző, ezért mi középiskolásokat kérdeztünk arról, hogy mi a véleményük a Bálint-napról.

Ábel: A Valentin-napi szokások az ősi pogány templom áldási ceremóniákból alakultak ki. A rómaiak február 15-én tartották Luperkalia ünnepét. Ezt a tavasz-ünnepet Luperkusz isten tiszteletének szentelték, aki a nyájak és a termés védelmezője volt. Az emberek dalolva és táncolva könyörögtek Luperkuszhoz, hogy megvédje a nyájaikat és vigyázzon az emberek és az állatok egészségére és termékenységére. Az ünnep éjjelén a fiatal nők belerakták a nevüket egy kerámia korsóba, a férfiak pedig húztak belőle egy-egy nevet. Az ünnepség és a táncok idejére párok lettek, sőt gyakran egész évben együtt maradtak.

Valentin nap azért van, hogy megünnepeljük egy szent emlékét, aki tisztelte a szerelmet és a romantikát, amikor az emberek szerelmes üzeneteket cserélnek. Mások szerint később sokan összetévesztették a normann–francia \'galantin\' szóval, ami szerelmest jelent. Az idők során a két hiedelem összefonódott, melynek eredményeképpen Szent Valentinra úgy emlékezünk, mint a szerelmesek védőszentjére.

496-ban Gelasius pápa rendelte el, hogy Szent Valentin napját február14-én ünnepeljék. Az angolok már 1446-ban ünnepelték ezt a napot. Az 1700-as években divatossá váltak a Valentin-verseskötetek. A XIX. században már üdvözlőkártyákat is küldtek egymásnak az emberek ezen a napon.

Február 14-én, a Valentin-napon, szerte a világon sok szerelmes megemlékezik egymásról és megünnepli a szerelmesek napját.

Magyarországon valamint Romániában 1990-ben éledt fel e nap megünneplése.

Véleményem szerint a Bálint-nap szerelmes érzéseit minden párnak ugyanúgy ki kellene mutatnia az év bármely napján, mint ezen a napon. Nem az ajándékozást, hanem a szeretetet, szerelmet kellene elsődlegessé tenni mind február 14-én, mind az év többi napján is.

Andrea: Unalmas és erőltetett az a nagy felhajtás, ami körülveszi ezt a napot. Én nem szeretném, ha az én barátomnak csak ezen a napon jutna eszébe a szerelem. Csupa pénzkiadás az egész, szerintem azért volt kitalálva, hogy legyen még egy dolog pluszba, amire költeni kell. Már aki betartja. Szerintem hülyeség ez az egész.

Zsuzsi: Akinek van kivel ünnepelni, annak szerintem nagyon jó, habár ugyanazt megcsinálhatják más napokon is, nem kimondottan van ez dátumhoz kötve. Ám aki egyedül van.... hát annak inkább negatívan hat ez a nap, ilyenkor jobban kihat az egyedüllét. Teljesen felesleges szerintem ez a nap, de úgy, ahogy minden hülyeséget, természetesen ezt is átvettük nyugatról.

Tamás: Én sosem értettem ezt a buzgó ajándékozást, ami ilyenkor a párok között zajlik. Ha valaki megindul az utcán, nem lát mást, mint fiatalokat rózsával, ajándékszatyorral a kezükben üzletből üzletbe vándorolva. Azokban a kapcsolatokban, ahol a szerelem jelen van, minden nap egy Bálint-nap, s mivel ma már minden a pénzről és a vásárlásról szól – beleértve a karácsonyt és a szülinapokat –, úgy gondolom, a legszebb dolog, ha valamit saját kezűleg készítünk kedvesünknek. Egy kis semmiséget, amit a szerelem ihletett és a bizalom meg a hűség tart össze. Így lehet egy életre szóló egyedi és kedves ajándék. Pénzért mindent vehetünk, de érzéseket nem, ha február és 14., alkossunk maradandót, és tegyük a pillanatot felejthetetlenné kedvesünk számára.

Béla: Nehéz kérdés, mert kettősség van bennem irányában. Egyrészt amerikanizmusnak tartom, ami csak néhány éve ütötte fel a fejét nálunk, szerintem nem emberbaráti szeretetből, pusztán gazdasági okok miatt, hogy a szívecskét, virágot stb. árusítóknak legyen egy plusz alkalom karácsony és Nőnap között. Másrészt minden ünnepet szeretek, mert olyankor akaratlanul is jobbak leszünk, odafigyelünk a másikra, megajándékozzuk egymást stb. Egy igazi kapcsolatot, azonban úgy képzelek el, hogy minden nap Bálint-nap legyen, ha nem is ajándékokkal, de boldog együttélésben.