Sem igény, sem kínálat nincs a diákmunkára

Javában tart a nyár, a diákok vakációznak, nyaralnak, aki pedig munkát szeretne vállalni a szünidőben, annak bizony házalnia kell az állásért, mert az Arad Megyei Munkaerő-foglalkoztató Ügynökség (AJOFM) nem tud ezen a téren segíteni nekik.

„Aktuális állásajánlataink hetente (szerdánként) frissülnek, melyek mindenki számára láthatók az AJOFM internetes oldalán. Kifejezetten diákmunka jelenleg nincs, nem is nagyon szokott lenni így ebben a formában” – közölte Mihaela Jude, az AJOFM sajtószóvivője.

Az előírások szerint a 18 évet még be nem töltött diákok vállalhatnak munkát szülői beleegyezéssel, ők hatvan napot, legtöbb napi hat órát dolgozhatnak. Azoknak a diákoknak, akik már betöltötték 18. életévüket, megengedett a napi nyolcórás munkaidő. A diákokat foglalkoztató munkáltatók az országos bruttó minimálbér felével egyenlő állami támogatást kapnak minden diák után.

„Előfordul olyan, hogy cégek alkalmaznak diákokat a szünidőre – amit bejelentenek nálunk –, ezért állami támogatást kapnak, jelenleg azonban ilyen eset nincs az Arad Megyei Munkaerő-foglalkoztató Ügynökségnél” – tudtuk meg az AJOFM-nél érdeklődve.

Néhány, nevük elhallgatását kérő cégvezetőt kérdeztünk, a válaszok egybehangzók: nem alkalmaznak diákokat, hiszen azokat be kell tanítani, és mivel általában nem képesek önállóan dolgozni, ezért felügyeletet is kell biztosítani számukra, azért a kevés állami támogatásért nem éri meg a vállalkozóknak. Ugyanakkor elmondták azt is, hogy amennyiben tehetik, tapasztalt munkaerőt keresnek, akivel hosszú távra terveznek.

Benéztünk néhány bárba, szórakozóhelyre, ahol érdeklődtünk, hogy van-e alkalmi munka diákoknak, de mindenütt elutasító választ kaptunk.

Mit tegyen hát szegény diák, ha kis zsebpénzt szeretne gyűjteni a nyári vakációban? Nyakába veszi a várost, falut, országot, és kopogtat, házal cégről cégre, nem túl sok reménnyel.

Középiskolásokat vettünk célba, szétnéztünk, érdeklődtünk, hogy mi a helyzet az érem túloldalán? Mert diákmunka ide vagy oda, kínálat nagyon nincs, de kereslet sem igazán, legalábbis abban a körben, ahol mi szétnéztünk, de persze nem lehet általánosítani.

Hosszas keresgélés után találtunk négy diákot – egy 16 és három 17 éves –, akiket valamilyen szinten foglalkoztat a diákmunka. Egyikük sem szerette volna, ha név szerint említjük, de ez ebben az esetben nem is fontos. Ketten közülük vidékiek és elég rossz anyagi körülmények közt élnek, így nekik muszáj valamiféle munkát vállalniuk nyáron, ha egy kis zsebpénzre szeretnének szert tenni. Hivatalosan bejelentett diákmunkát eddig egyikük sem kapott, a faluban szoktak mezei munkába besegíteni egy-két szomszédnak, akik szerény összeggel köszönik meg a segítséget.

Egyik középiskolás lány nyáron a civilszervezeteket, alapítványokat veszi célba, ahol ritkán akad „szórólapozás”, nem túl jövedelmező, de jobb a semminél.

„Gyerekfelügyeletet is szívesen vállalok, tavaly nyáron például elég szép összeget gyűjtöttem ebből, három kisgyerekre vigyáztam felváltva, így augusztus végén barátaimmal el tudtam menni kirándulni” – meséli a 17 éves lány.

A diákok elmondása alapján nagyon kevés az a középiskolás, aki diákmunkát vállalna.

„Én szívesen pincérkednék a szünidőben – már csak azért is, mert ha elvégzem az iskolát, a vendéglátóiparban szeretnék elhelyezkedni –, de sehová nem vesznek fel, mert nincs tapasztalatom, és diák vagyok. Múlt héten voltam egy étteremben, ahová felvettek volna hosszú távra, de így, hogy csak nyárára akartam, sajnos visszautasítottak” – mondta az egyik középiskolás fiú.

Egy vállalkozó az alábbi mondattal tett pontot beszélgetésünk végére: „A diák ne dolgozzon, hanem szórakozzon. Ha elvégzi az iskolát, akkor aztán dolgozhat, amíg bele nem bukik. Tudom, hogy sokan rá vannak szorulva, és ez szomorú is, de valahogy másképp kell áthidalni az anyagi hiányt, mert az idő telik, és azt veszi észre, hogy a nyári szünidőket munkával töltötte.”