Ünnepek és ösztöndíjak az V. Szóló szőlőn

Csütörtökön este ötödik alkalommal szervezte meg a Csiky Gergely Főgimnázium és az Alma Mater Alapítvány a kollégisták hagyományőrző előadását, a Szóló szőlőt.

A főgimnázium dísztermében az aradiakon kívül vidéki iskolák igazgatói, pedagógusai, elöljárók és szülők, hozzátartozók foglaltak helyet a közönség soraiban.

Az előző négy kiadásban többnyire szüreti és késő őszi szokásokat, balladákat elevenítettek fel. Mostani műsorukban viszont az ünnepeket választották témaként. Mi is az az ünnep? Olyan különleges időszak, amikor az ember a megszokottól eltérően viselkedik. Minden emberi kultúrának más és más ünnepei vannak. Az ünnepek az emberi élet különböző fázisaival kapcsolódnak össze: születés, megújulás, párválasztás, gyermekáldás stb.

A bentlakó diákok Takács Máthé Mónika, a kollégium felügyelő tanára irányításával pontosan, részletesen és szórakoztatóan járták körül és vitték színpadra az emberi életet végigkövető ünnepeket.

Majláthfalvi diákoktól a naptári ünnepekhez kapcsolódó népi időjósló mondókákat hallottunk, majd a mezei munka sikerét felelevenítve feketegyarmati, kisjenői és fazekasvarsándi diákok a termés betakarításának örömeit foglalták dalba, mondókába.

Szent István verses zsolozsmájából – mely latinul íródott, Weöres Sándor fordította – kisiratosi diákok adtak ízelítőt, melyet követően ágyai diáklányok a kereszteléshez fűződő jókívánságokat, imákat, verseket, énekeket mutattak be.

A halálhoz és a temetéshez kapcsolódó szokások nagy múltra tekintenek vissza. A temetés elmaradhatatlan része a siratás, melynek tartalma visszaemlékezés az együtt töltött időre és búcsúzkodás. Ezt régen részben énekelték, részben mondták. Ebből mutattak be egy részletet simonyifalvi diáklányok Kodály Zoltán gyűjtéséből, majd Sebők Renáta simonyifalvi diák Reményik Sándor Viszontlátásra című költeményét szavalta el.

Mielőtt az est várva várt eseménye, az ösztöndíjkiosztó elérkezett volna, a lakodalmi mulatságot megelőző menyasszony-búcsúztatásból adtak ízelítőt peregi diákok.

Hadnagy Éva iskolaigazgató, az Alma Mater Alapítvány ügyvezető elnöke is megköszönte Takács Máthé Mónikának lelkiismeretes munkáját, majd felolvasta az ösztöndíjasok neveit, szám szerint 50 tanuló neve hangzott el az 56 bentlakóból.

„Az Alma Mater Alapítvány folyamatosan pályázik. Tavaly is, idén is 1 millió 200 ezer forintot kaptunk a Bethlen Gábor Alaptól, elsősorban olyan diákok részére, akiknek anyagi körülményeik nem engednék meg, hogy támogatás nélkül itt legyenek. 17 diák kap támogatást kb. 150 lejt havonta. Tavaly már a Balassi Intézethez is pályáztunk, szociális támogatást is kértünk, de ugyanakkor volt egy olyan pályázati lehetőségünk, ahol 12 lánynak néptánc cipőt és ruhát nyertünk. A Balassitól 400 ezer forintot kapunk, ez azért jó, mert a bentlakásban testvérpárok is vannak, és egyértelmű, hogy a szülőknek sokkal nagyobb nehézséget jelent két gyermeket bentlakásban tartani, mint egyet. A Communitas Alapítványtól kapott pénzből jöhetett létre például ez a rendezvény. A HCSC-támogatásból (Hungarian Cultural Society from Connecticut – Connecticut-i Magyar Kulturális Közösség) 22 diák kap ösztöndíjat, elsősorban a magas tanulmányi átlagért és azét, mert nagyon tevékenyek a bentlakásban is” – mondta el Hadnagy Éva.

Az intézmények támogatásain kívül idén is vannak keresztszülők (keresztszülői támogatás), bár gonosznak semmiképp nem mondhatók, de heten vannak: négy aradi, egy magyarországi, egy németországi és egy svájci magánember személyében.

Az ösztöndíjak tulajdonosainak nyilvánosságra hozatala után kiosztottak még két emléklapot egy budapesti támogató jóvoltából. Ezt az emléklapot két olyan diák kapta, akik kitűnnek hagyományápoló cselekedeteikkel és a kollégiumi tánccsoportban való tevékenykedésükkel: Futó Zsolt (XII.) és Gáll Csilla Tamara (XI.)

A díszterem előterében lehetett adományozni, a kirakodó vásárban megvásárolni a diákok által készített tárgyakat, támogatást nyújtva ez által a bentlakás költségeihez. A rendezvény során összegyűlt pénzadományt a bentlakó diákok köszönik az adományozóknak.

A kollégisták a végére hagyták a csattanót, a dínom-dánomot: simonyifalvi diákok egy igazi falusi lakodalom ropogós ízét varázsolták a színpadra olyannyira, hogy még be sem húzták a zenét és már a közönség is táncra perdült.