100 évvel Szarajevó után

Egy évszázaddal ezelőtt, 1914 elején Európa-szerte töretlen optimizmus uralkodott. Az általános derűlátás nem is volt alaptalan, hiszen közel fél évszázada nem pusztított háború, kontinensnyi méretű pedig a napoleoni feldúlást lezáró 1815-ös bécsi kongresszus óta nem volt. Sőt, az 1848–49-es forradalmakra is már csak a legvénebbek emlékeztek.

A világot uraló Európa történelmének távolról legjobb időszakát élte, a demokratikus fejlődés megkérdőjelezetlen volt, még a megtestesült despotizmus mintapéldányának tekintett Orosz birodalomban és az évszázados Oszmán uralom alól frissen felszabadult Balkánon is, a tudományos fejlődés szédületesem felgyorsult, a kultúra virágzott, a kereskedelem globálisabb méreteket öltött, mint bármikor korábban. A széles tömegek állampolgárokká váltak, a népek nemzetekké fejlődtek, a haladás a társadalmak szinte minden rétegét fellendítette. Belle époque (szép időszak) a javából, ahogy a történelem számon tartja az 1914 előtti időket.

Természetesen problémák is voltak, de azok annyira eltörpültek a pozitív fejlemények mellett, hogy 1914 elején a borúlátók fehér hollónak számítottak.

A történelem sajnos mégis őket igazolta, néhány hónappal később Szarajevóban merénylet történt, 1914 karácsonyán pedig szinte egész Európa a bosnyák fővárosban kigyulladt lángok martalékává vált.Az Első Világháborút lezáró szerencsétlen politikai rendezés egyértelműen súlyosbította Európa problémáit: a kommunizmus, fasizmus és egyéb politikai szörnyek, a népek közötti gyűlölet példátlan felerősödése az 1914– 20 közötti időszak hibáiban gyökerezett.

2014 elején Európa más képet fest, mint egy évszázaddal korábbi önmaga. Sőt, az 5 évvel korábbi önmagától is jócskán különbözik. A gazdasági világválság széthúzást, keserűséget, újabb nemzeti sérelmeket okozott, a szolidaritást egyre hangosabban kérdőjelezik meg, a feszültségek fokozódnak.

Éppen a kritikus második évtizedben, amely a Cambridge-i egyetem egyik professzora szerint az egész évszázad sorsát határozza meg. Akkor cserélődnek ki az előző század vezető rétegei, eszméi és szellemi tartópillérei.

Luther Márton 1517-ben hirdette meg a reformációt, ami egy évszázadik határozta meg Európa sorsát, s alapjaiban változtatta meg a vén kontinenst. 1618-ban, az ellenreformáció jegyében indult el a harmincéves háború, amely szintén hosszú távra rendítette meg világunkat. A napoleoni háborúkat lezáró 1815-ös Bécsi Kongresszus egy évszázadra biztosította Európa stabilitását, ami a vén kontinens távolról legnagyobb virágzását eredményezte. Ami szintén a következő évszázad második évtizedében ért véget Szarajevóban.

A huszonegyedik század második évtizede eddig korántsem bizonyult fényesnek. Milyen lesz a folytatása?