A máért és a holnapért, magunkért!

Holnaptól, szombattól kampánycsend. Vasárnap választás.

Az utóbbi hetekben, hónapokban sokan és sokféleképpen mondták el, miért fontos nekünk, magyaroknak elmennünk, és a pecsétet a tulipán jelére tennünk. Miért fontos a bizonytalanokat, kétkedőket, a fiatalokat is meggyőznünk, hogy érdemes ott lennünk, véleményünknek, érdekeinknek szavazatunkkal is súlyt adni.

Mert minden egyes szavazatnak súlya van!

Súlya van, mert eldönti, hogy képviselve leszünk-e a helyi tanácsokban, hogy lesznek-e polgármestereink vagy sem.

Minden egyes szavazatnak súlya van, amikor a választások utáni egyeztetések, tárgyalások folynak az alpolgármesteri tisztségekért, a többségi koalíciók kialakításáért.

És fontos, hogy ott legyünk, hogy legyen, aki kiálljon iskoláinkért, kultúránkért, múltunkért, jelenünkért és jövőnkért!

Mert ha nem vagyunk ott, a mi gondjainkat, problémáinkat senki sem fogja felvállalni, senki nem fog tenni a magyar iskolákért, senkinek sem fog fájni szobraink, műemlékeink sorsa, senki sem fog kardoskodni, hogy történelmi ittlétünk nyomai ne sikkadjanak el.

Ha múltunk nyomait veszni hagyjuk, ha jelenünkhöz érdektelenséggel viszonyulunk, jövőnket, gyermekeink és unokáink jövőjét, identitását kompromittáljuk.

Szavazz a magyarra! – írta Böszörményi Zoltán négy évvel ezelőtt. Az akkor megfogalmazottak nemhogy nem veszítették aktualitásukat, de talán nagyobb nyomatékkal bírnak, mint bármikor. (Bege Magdolna)

Szavazz a magyarra!

Szórványban az erő! Ott a legnagyobb!

Amikor minden félelmet levetkőzünk és hiszünk önmagunkban, magyarságunkban, szórványban erősödő sorsunkban.

Hányszor és hányszor halljuk a pesszimisták szájából: minek bajlódni a gondokkal, úgyis tornyosulnak, tengernyi bánatban és megalkuvásban múlik életünk, morzsolódik sorsunk. Itt már csak egy csoda segít.

Hiszek a csodákban, mert a csoda mi vagyunk. Azzal, amit nap mint nap a magyar jövőért cselekszünk. Amikor nem mondunk le magyarságunkról és gyermekeinket magyar iskolába íratjuk, amikor táltos erőként a magyar szó beragyogja szellemi egünket, amikor nem a látszatkeserűség épít fészket lelkünkben, hanem a hit, hogy vagyunk, és erősek vagyunk. Nem a lemondás fészkelődik gondolatainkba, hanem a sikerérzet higgadtsága építi bennünk magyar létünk katedrálisát.

Sikeresnek kell lennünk, mert siker nélkül senkik sem vagyunk!

Most itt az idő erre! Mutassuk meg még egyszer, mint annyiszor történelmünk folyamán, hogy egy az erőnk, egyek vagyunk!

Ne hallgassunk senki lemondó szavára, semmilyen bánat és sérelem hangjára, a bennünk feszülő egyéni akaratok olvadjanak össze hangorkánná: győzni akarunk!

Győzünk, ha egyet akar magyar a magyarnak!

Szóljunk a szomszédnak, szóljunk az elkeseredetteknek, szóljunk azoknak, akik már hinni sem akarnak, szóljunk a meghátrálóknak, szóljunk a lemondani készülőknek, szóljunk az életkedvüket elveszítetteknek, szóljunk a közöny leplébe öltözötteknek, hogy itt az idő, újra itt van!

Hallassuk szavunkat!

A mi magyar jövőnkért ezen a földön!

Menjünk el szavazni a magyarokra!

Böszörményi Zoltán