A város napja

Azt hittem, már rég magukra hányták a földet.

De nem, megszólaltak a sírból.

A NaaaaaagyRrrrrrrománia párt aradi zsebéről van szó, amely unalmában és egyéb társadalomfejlesztő ötletek hiányában azzal áll elő, hogy Arad ne kösse a városnapokat a szabad királyi város titulus megszerzésének napjához-évéhez, mert hát ugyebár ez irredenta, magyar, meg amit akarunk, nem részleteztem, mindenki sejti, mit hánytak egy román újság oldalaira.

Drrrrrága nagyrrrrrromis polgártársaim! Nem azért köti Arad a városnapokat, a szabad királyi város titulus megszerzéséhez, mert az magyar időben született.

Csak azért, mert végre ez egy támpont, amihez kötheti.

Jó, tudom, szerintük 1918-hoz kell ragasztani, mert ugyebár a románoknak errefele akkor kezdődött az időszámítás, hisz bevonultak, miután elqurtuk  a cuccot. De ha nektek tündérlaláim snassz a szabad királyi város, akkor dobjatok be valami jobbat.  Ne a bevonulást, mert az nem ünnep mindenki számára. A letiprás a tipró szemében sem akkora öröm, mint hiszitek.

Gyertek macikáim, akkor keressünk közösen egy jobb dátumot. Mi, magyarok, tetszik, vagy sem, 1918 előtt is itt voltunk, sőt, felvirágoztattuk a régiót.

Rendben, bejöttetek.

Akkor lássuk, mit tettetek az asztalra, pontosabban a város belterületére, hát ezzel dicsekedjetek ott a PRM-ben.

Marhára vágyom, hogy a nagyrrrrommmmánia aradi fiókja felsorolja nekünk azokat a történelmi, védett épületeket, amelyeket 1918 után húztak fel, s a turisták azóta is csodájukra járnak.

Selymes arcú kisangyalaim, tetszik vagy sem, Aradot mi, magyarok, meg a zsidók, meg a németek, meg a szerbek húztuk azzá, ami ma.

És ez miért gond nektek ott, a Hegyalja téren a második emeleten?

Európa műveltebbik felén a letiprók bele szoktak ülni a készbe, és még dicsekszenek is vele. De ha ti nem akartok dicsekedni azzal, amibe beleültetek, akkor okes, mondom, lássam, mit raktatok mellé? Mint a pókerben.

Ja, tudom, az ortodox katedrálist, Vlaicut, Alfát, Mikelakát. Háááát, ez vékony, erre még a nagyrrrrromán turisták sem özönlenek Aradra.

Akkor meg huncut kis fiókáim, köszönjétek meg a magyar, zsidó, német, szerb ésatöbbi elődöknek, hogy valamit ideraktak. Mondjátok azt, hogy legyünk multikulturálisak, nem érdekel, ki, mit hozott.

Bennünket, magyarokat, tényleg nem érdekel, nem mi vagyunk frusztráltak, nekünk TERMÉSZETES, hogy itt születtünk, és ezért a kis telekért melózunk.

Amúgy, imádott aszfaltkoptató sorstársaink, ha mi felsoroltak nem raktuk volna egymásra a téglákat egymásért, egy jobb jövőért, amelybe TI is belefértetek, legeltethetnétek a birkákat a Vlaicu végétől Újarad széléig.

Nyilván, ötméterenként a legelőbe tűzött trikolorral.