A zene hatalma(s)

A zenével kezdődött minden. Ebben biztos vagyok. Talán nem is létezik olyan ember a Földön, aki ne szeretné a zenét. A zene megvigasztal, ha bajunk van, örömünkben elkísér, extázisba hoz egy bulin, koncerten, zenei eseményen, emléket teremt, megváltoztathatja az életed, nagyszerű feszültségoldó, hosszú vagy rövid utazásokon a legjobb útitárs. Nagyon jó társaság főzés közben, kocogáskor, kellemes hangulatot teremt mindenhol, ahol jelen van. Én azt mondanám: létszükséglet.

A zene összehoz. Beszél helyettünk, megnevettet, megsirat, felemel és lenyom a legnagyobb mélységekbe, hogy felfedezzük értékét, megtapasztaljuk gyógyító erejét. Amikor már nincsenek szavak, a zene mindig ott van, John Lennon is megmondta: „Isten azért teremtette a zenét, hogy szavak nélkül tudjunk imádkozni”.

A Csiky Gergely Főgimnázium idei tanévnyitó ünnepsége a szokásosan indult, hiszen minden ilyen jellegű rendezvénynek megvan a jól bejáratott kerete. Aztán egyszer csak felkonferáltak egy meglepetés „műsorszámot”. Megjelent az iskola két – a tehetséges szó enyhe jelző rájuk – tizenkettedikes diákja, egy fiú és egy lány, akik gitáron, szintetizátoron zenélni, énekelni kezdtek. Mint az áramütés, a szó átvitt értelmében, úgy hatott a belőlük, zenéjükből áradó energia. Fokozatosan mozdult a tömeg, a kicsiktől a nagyokig mindenki megmozdulni látszott, és az addig álmos kis arcocskákon huncut mosoly jelent meg, ahogy a gyermekek cinkosan egymásra néztek, és ütemesen mozogni kezdtek, némelyik még a fejét is megrázta a keményebb akkordokra.

A zene most is megmutatta hatalmát. Az jutott az eszembe, beszép is lenne – sőt! fantasztikus! –, ha a tanévnyitókba be lehetne lopni a zenét ebben a formában. Merész leszek: még több zenét, sok zenét! És miért ne: a táncot is!

Rögtön beindult a fantáziám, és elképzeltem, hogy az iskola vezetősége, a rendezvényt megtisztelő elöljáróink, a diákok, szülők egy ritmusra mozognának, ahogyan dalolva üdvözlik egymást a hosszú nyári vakáció után. A közös éneklés kapukat nyit meg, áthidalja a nehézségeket, betömi a tátongó űrt, összehozza a nemzedékeket, feloldja a feszültségeket, még az iskolakezdés okozta feszültséget is.

És, ha már örömmel ünnepeljük minden kezdet szépségét, zenével fűszerezzük a búcsút, akkor miért ne lehetne a tanévzáró is egy vidám, zenés esemény?

Dés László és Nemes István közös dalukban kiválóan megfogalmazták: „A zene az kell, mert körülölel, és nem veszünk majd el”.