Áldozatkészség

Írta:
2013. október 7. 22:38 (hétfő) /

Október 6-án az egész magyar nemzet a 13 Aradi Vértanúra emlékezett, hőstetteikről írt a sajtó az anyaországban és a határon túli magyar közösségekben.

Olyan hősök előtt hajtott fejet a magyarság, akik életüket áldozták a szabadság oltárán. Holott nem mindegyikük volt magyar, néhányan közülük nem is tudtak magyarul, mégis a végsőkig kitartottak a magyar szabadság mellett.

Áldozatuk mennyire aktuális manapság? Hányan vállalnának – a vértanúkénál jóval kisebb – áldozatot a hazáért, nemzetért, szabadságért? Amikor Magyarországon alaptörvénybe kell foglalni a tanulmányi költségek visszatérítését azok részéről, akik külföldön keresnének jobb megélhetést, miután államilag finanszírozott magyarországi egyetemeken szereznek diplomát, szaktudásukat viszont nem a haza és a nemzet szolgálatába állítanák.

Távolról sem kellene életüket feláldozniuk a nemzetért, boldogan élhetnének, munkájukért meg is fizetnék őket a hazában, még ha kisebb összegekkel is, mint Nyugaton. Összehasonlíthatatlanul kisebb áldozat lenne, mint amit az Aradi Vértanúk – és általában a Szabadságharc hősei – vállaltak. Mégis úgy néz ki, hogy sokan nem lennének hajlandók rá, különben aligha lett volna szükség az alaptörvénybe rögzíteni ilyen drasztikus szabályozást.

Hát azok a széles tömegek – határokon belül és túl – amelyek állandóan elégedetlenek életük anyagi színvonalával és az államot, vagy politikai képviseletet hibáztatják ezért?

1848–49 nagy szabadságszerető hazafias lendületében a magyarságot – és a vele rokonszenvező idegent – csak egy dolog foglalkoztatta: mit tehet a hazáért, milyen áldozatot vállalhat a nemzetért. Fel se vetődött a gondolat, hogy mit kaphat a hazától, milyen életszínvonalat vár el a társadalomtól.

164 év alatt a helyzet sokat változott, a magyarságot további rettenetes történelmi csapás érte. Ezeknek tulajdonítható az általános elfásultság, a tömeges elégedetlenség? Vagy netán már csak az egyéni jólét számítana, s a pénz átvette volna az eszmék helyét?

A helyzet bizonyára sokkal összetettebb. Lehetetlen azonban nem észrevenni, hogy annak idején a magyarság áldozatkészsége, szabadságszeretete és nemzeti elhivatottsága olyan erős volt, hogy más nemzetek fiait is megihlette. Hát manapság?

Hozzászólások