Alkotmánybírósági kitérővel, lefújva

Néhány napja tudjuk már, hogy az Alkotmánybíróság alkotmányellenesnek találta a parlamenti és helyhatósági választások összevonását. Csütörtöktől azt is tudjuk, miért találta annak. 

Érvei: a választhatósági jog és a szabad választás jogának sérülése, a választási törvény módosítása és a választások közötti túl rövid időszak, a törvény visszamenőleges hatása. És a legfontosabb: a helyhatósági választások halasztásával alkotmányellenesen hosszabbítanák meg a polgármesterek és helyi tanácsosok mandátumát.

Utóbbi már csak azért is fontos, mert a hatalmat a törvény előkészítésének kezdeti lépéseitől, egészen az érte való felelősségvállalásig számtalan – az ellenzék, civil társadalom, elemzők részéről érkezett – jelzés figyelmeztette annak alkotmányellenességére. Jobban mondva figyelmeztethette volna, ha hajlandó lett volna meghallani az elképzeléseivel ellentétes véleményeket. Ha hajlandó lett volna a valódi, konstruktív dialógusra. Úgy, ahogyan annak szükségességét most, az utca elégedetlenségének nyomására hangoztatja.

A hatalom viszont nem akart sem hallani, sem meghallgatni. A kormányfő „mi tudjuk, mit kell tennünk” alapon a parlament elé vitte a tervezetet, no nem annak megvitatására, módosítására, hanem hogy – a hatalmi koalícióval egyetértésben – felelősséget vállaljon érte. És átment. Az ellenzék által beterjesztett bizalmatlansági indítványnak sem volt sikere. Miért is lett volna, mikor egyénileg megválasztott honatyáink, ha szavazni kell a parlamentben, pártérdekből és pártparancsra juhnyájként emelik kezüket, vagy maradnak távol a voksolástól. Valahányszor érdekük úgy kívánja, érvként hozzák fel és hangsúlyozzák, hogy egyénileg álltak volt a választók elé. Amikor viszont az őket megszavazókat érintő törvények sorsa felől kell dönteniük, már nem számít, hogy egyénileg kiket is képviselnek.  

Ha a bizalmatlansági indítvány átment volna, a kormánynak mennie kellett volna. A törvény Alkotmánybírósági kitérővel ugyan, de megbukott. A minimális jóérzés szintjén – még akkor is, ha erre a konkrét helyzetre nem adnak pontos receptet sem a törvények, sem az Alkotmány – a kormánynak most mennie kellene.