Álom

Azt álmodtam az éjszaka, hogy szőlővárosom, Nagyszalonta, gyermekkoromé Temesvár és Arad, ifjúkoromé, Kolozsvár, rokonaimé, a Székelyföld olyan tájakon fekszik ezen a földtekén, amely normális.

Azt álmodtam, hogy Románia olyan ország, amelyben az államfőt ugyanolyan általános szeretet övezi, mint Angliában a királynőt, a lakosság, függetlenül politikai felfogásától, ugyanúgy tiszteli, mint az Egyesült Államokban a Fehér Ház nagyhatalmú elnökét, s hogy a Cotroceni palota bársonyszékét egy olyan, egész világon elismert tekintélyes személyiség foglalta el, amilyen Lengyelországban Lech Walesa, Csehszlovákiában  Vraclav Havel, vagy Magyarországon Göncz Árpád volt.

Azt álmodtam, hogy olyan miniszterelnök kapott megbízást a végrehajtó hatalom élére, aki egyenrangúan tud beszélni a német kancellárral, de még a magyar miniszterelnökkel is, méltóan képes képviselni az Európai Unió nagyságrendben hetedik országát, s mikor megjelenik az európai kancelláriákban és magas fórumokon, nem a cselédajtóban kénytelen várakozni esetleges bebocsáttatásra.

Azt álmodtam, hogy olyan kormányunk van, melyben a miniszterek a szó eredeti értelme szerinti szolgák, az ország, a nép szolgái, és nem leghuncutabb nagyurai.

Azt álmodtam, hogy a parlament valóban Tisztelt Házzá alakult, Justiciának nemcsak a szemét kötötték be, hogy igazságosan ítélkezhessen, hanem a fülét is bedugták, nehogy súghassanak neki.

Azt álmodtam, hogy színházban voltam, s azért tapsoltam meg Caragiale Elvesztett levelének előadását, mert, amit abban a szerző leírt, rég a múlté már, távoli mai valóságunktól.

Gogol Revizorát is láttam álmomban, s igencsak csodálkoztam, hogyan lehetett valaha valahol a színházi előadásban látott olyan korrupt világban élni, amilyen a korabeli Oroszországban volt.

Azt is álmodtam, hogy kinyitottam a tévét és a kis képernyőről nem a politika és agresszivitás szennye, nem a bordélyházi erkölcstelenség ganéja ömlött felém; a tájékoztatást nem tévesztik össze az üvegfal mögött a félretájékoztatással és tömegmanipulációval, a képsorok, még a szórakoztatóak is, életünk tükrét kísérlik megjelentetni.

Azt álmodtam, hogy olyan normális ország Románia, amelyben senki sem fél attól, hogy elmesélje álmait.

És azt is álmodtam, hogy az Európai Unió miután egy kicsit kukoricára térdepeltette Romániát, azt is tudja már, hogy milyen módszerekkel képes embert faragni éretlen és neveletlen balkáni sihederéből.