Angolkeserű

Magyarország felnégyelte az angolokat; Magyarország ismét történelmi mélységbe taszította Angliát; A magyarok gulyást főztek az angolokból –  ilyen és ehhez hasonló címekkel találkozni a magyarországi és angliai sajtóban, miután kedden a magyar fociválogatott 4:0-ra legyőzte Wolverhamptonban a házigazda angolokat a Nemzetek Ligájában.

A magyarok ismét az angolok mumusává váltak, legalábbis labdarúgás terén. Az angol fociválogatott 1928 óta (!) nem szenvedett ekkora – négygólos – vereséget hazai pályán, kontinentális európai csapattól pedig soha korábban. A magyar focidrukkerek óhatatlanul felidézték a közel 70 évvel ezelőtti legendás 6:3-at, amelyet sokak az évszázad mérkőzéseként említik világszerte.

A két magyar győzelem között sok a párhuzam, de a különbségek is jelentősek. 1953 novemberében szintén hosszú sorozat ért véget az angolok számára, addig ugyanis hazai pályán egyetlen kontinentális válogatott sem tudta legyőzni őket, csupán az angolok Nagy-Britannián belüli társországai (Skócia, Wales, Írország). Politikai szempontból Anglia 1707-től megszűnt létezni, azóta Nagy-Britannia része, a fociban viszont mindig is külön válogatottja volt, akárcsak Skóciának és a többieknek. Magyarország volt az első nem brit nemzeti válogatott, amely 1953 őszén angol földön győzte le a házigazdákat, méghozzá az angol labdarúgó-szövetség 90. születésnapjára szervezett ünnepi mérkőzésen. Azért is írta az akkori londoni sajtó, hogy 90 perc alatt omlott össze a 90 éves angol dicsőség. Most szintén Magyarország az első nem brit, amely négy gólkülönbségű győzelmet aratott az angolok fölött Angliában, az 1928-as hasonló vereség a skótok számlájára írható.

A különbségek azonban még jelentősebbek. Bármennyire is örvend a magyar focirajongó a keddi sikernek, mégsem tekinthető olyan korszakosnak, mint Puskásék Aranycsapatának 69 évvel ezelőtti diadala. Az akkori mérkőzést a futball szentélyében, a londoni Wembley stadionban játszottak, s amolyan nem hivatalos világbajnoki döntőnek tekintették. Angliában, Magyarországon és a világ legtöbb részén akkoriban az angol és magyar csapatokat tekintették a világ legjobbjainak, a londoni mérkőzés lényegében a világelsőség eldöntéséről szólt, mindkét csapat eleve ennek tudatában lépett a pályára, a lehető legjobb összeállításban.

Kedden teljesen más volt a helyzet, az angol válogatott eleinte inkább az év végi világbajnokságra való felkészülésnek tekintette a magyarok elleni mérkőzést, alapjátékosainak zömét csak a második félidőben küldte pályára, amikor már csúfos vereség körvonalazódott. A győzelmet magától értetődőnek tekintették, vereségre nem is gondoltak, sőt, még a döntetlent is kudarcnak tekintették volna. A magyarok is egy jó eredmény reményében utaztak el a közép-angliai Wolverhampotonba, távolról sem olyan céllal, hogy megmutassák, ki is a legjobb a világon. A magyarokat inkább az angol sajtó elfogultsága zavarta, amely rasszista hisztit csapott a korábbi budapesti mérkőzéseken, amikor a nézők kifütyülték az angolok szélsőséges BLM-s térdelését.

Mindezek ellenére a keddi eredmény kimagasló a magyarok számára, a magyar labdarúgás néhány éve tartó felemelkedését mutatja, és megalázó a nagyképű angolokra nézve. A nemzeti válogatott meglepően jól szerepelt a Nemzetek Liga „halálcsoportjában”, olyan elsőrangú foci nagyhatalom mellett, mint Anglia, Németország és Olaszország. A sorsolás után még a legoptimistább magyar szurkolók is csak azt remélték, hogy sikerül elkerülni az utolsó, kieső helyet, jóformán senki sem fogadott volna arra, hogy négy forduló után Magyarország vezeti a tabellát.

A nemzeti válogatott sikere büszkeséggel töltötte el a magyarok lelkét az anyaországban és a határon túl egyaránt, bebizonyítván, hogy a sportba fektetett erőforrások nem voltak hiábavalók, a magyar foci felébredt több évtizedes csipkerózsika álmából, kilábalt a válságból, ismét képes sikereket elérni. Nemzeti színekben, vagy közvetve, a szomszédban is. A bónusz Romániából érkezett, ahol a magyar csapatnak tekintett kolozsvári vasutas (KVSC, CFR) nyerte meg a román bajnokságot, a háromszéki Sepsi a román kupát, az országot pedig egyedüliként a nagykárolyi Kovács István játékvezető képviseli az év végi világbajnokságon!