Aranybulla

Nyolcszáz évvel ezelőtt, 1222 áprilisában adta ki Székesfehérváron Árpádházi II. András király az Aranybullát, Magyarország első és a világ második alkotmányát.

Csupán Angliában született, hét évvel korábban, 1215-ben hasonló jelentőségű, alkotmányszerű átfogó jogi okmány, a Magna Carta. Ahhoz hasonlóan a magyar Aranybulla törvénybe rögzítette a különböző társadalmi kategóriák (rendek) jogait és kötelességeit, jogszabályokkal korlátozván a királyi hatalmat.

Óriási előrelépés volt a középkorban, amikor egyes népek még saját államiságukat sem teremtették meg, s amikor a királyok hatalmát semmi sem korlátozta, az ország jóformán az uralkodó magánbirtokának számított, a király elvileg úgy gyakorolta hatalmát, ahogy jónak látta. Egy ország felvirágzása vagy lezüllése ugyanis a király személyes adottságaitól függött, ha rátermett király került a trónra, a központi hatalom és az ország megerősödött, viszont ha gyenge (vagy kiskorú) volt a király, a nemesség hatalma növekedett, legtöbbször az ország kárára. Ez volt az általános európai gyakorlat, szinte minden uralkodásnál, minden országban újra és újra kellett alkudni a királyi és a nemesi hatalom hatásköreit, ami gyakori torzsalkodásokat és fegyveres belviszályokat eredményezett.

Anglia után Magyarország volt az első, amely jogszabályba rögzítette a hatásköröket, jogokat és kötelezettségeket a pillanatnyi erőviszonyok állandóan változó alkuja helyett. Vagyis intézményesített formába öltötte azokat a személyes viszonyok ingatag talaja helyett. Egyes történészek szerint a magyar Aranybulla az angol Magna Carta-ból ihletődött, de ennek minimális a valószínűsége. Akkoriban valóban minden nyugati – katolikus – kultúrkörbe tartozó országban a latin volt a műveltség és az írásbeliség kizárólagos nyelve, mondhatni, hogy minden ország hivatalos nyelve, az angol és a magyar alkotmány is azon a nyelven íródott, csakhogy akkoriban az információ-áralmás roppant lassú és nehézkes volt, a székesfehérvári magyar királyi udvarban aligha lehetett tudomásuk 1222-ben a hét évvel korábbi londoni eseményekről.

Az Aranybulla természetesen mindenekelőtt a nemesség jogait és kötelességeit szabályozta, például az örökösödést, a birtok fölötti tulajdonjogot, az adózást – és azt is leszögezte, hogy a nemesek csak külső támadás esetén kötelesek saját költségükön hadba szállni az ország megvédésére, a külföldi hadjárat költségei a királyi kincstárra (manapság államnak neveznénk) hárulnak. Szintén az Aranybullában szerepelt először a nemesség törvényes ellenállási joga, abban az esetben, ha a király megszegi a benne megfogalmazott jogokat. Ugyancsak az Aranybullában szerepel először az erdélyi szász és székely autonómia, mindkettőt kollektív nemességnek tekintették, olyan rendeknek (manapság társadalmi kategóriának neveznék), ahol nem voltak földbirtokos nemesek és alárendelt jobbágyok.

Az Aranybulla korszakos jelentőségű jogi dokumentumnak bizonyult, a későbbi királyok megerősítették, néhol módosították, utóbbiakkal kiegészülve lényegében az 1848-as forradalomig a magyar jogrendszer (és rendi társadalmi szerkezet) gerincét jelentette. Sőt, a székely és szász autonómia az 1876-os megyerendezésig érvényesült. Történelmi jelentőségű jogszabálynak bizonyult, a következő évszázadokban oly öntudatossá és hatalmassá váló magyar nemesség tekintélye az Aranybulláig vezethető vissza.

Hosszú távú hatása mellett az Aranybulla történelmi jelentősége abban is rejlik, hogy évszázadokkal előzte meg korát és lerakta a modern államigazgatás alapjait. Manapság szinte minden ország politikai berendezkedése írásban rögzített jogszabályokon alapszik, 800 évvel ezelőtt azonban csak két ország jutott el egymástól függetlenül erre a szintre. A sötét középkorban, a reneszánsz, reformáció, és felvilágosodás előtt jó néhány évszázaddal!