Belorusz gengszterállam

Általános közfelháborodást váltott ki a belorusz hatóságok vasárnapi repülőgép-eltérítése. Az ír Ryanair légijárata Athénból Vilniusba tartott, két perccel a litván légtér elérése előtt azonban bejelentés érkezett a pilótáktól, hogy a fedélzeten pokolgép lehet, a belorusz/fehérorosz hatóságok egy MiG–29-es katonai vadászrepülőgépet is riasztottak, s Minszkbe kényszerítették leszállásra a menetrendszerinti civil gépet. Mindez annak ellenére, hogy a riasztás pillanatában a célállomás, Vilnius négyszer közelebb volt, mint a belorusz főváros.

A belorusz vadászgép mégis Minszkbe kényszerítette a civil repülőt, ahol semmilyen pokolgépet sem találtak, viszont letartóztatták Raman Prataszevicsot, az ellenzéki Telegram-csatorna volt főszerkesztőjét és barátnőjét. Lukasenka diktatúrája tavaly októberben szélsőségesnek nyilvánította az augusztusi választási csalásokat követő tömeges tüntetések és a Lukasenka ellenes hangok legfőbb platformjának számító Telegram-csatornát. A vádak miatt a szomszédos Litvániába menekült Raman Prataszevicset a fehérorosz állambiztonság (KGB) a terrorizmussal összefüggésbe hozható személyek listájára helyezte, és nemzetközi körözést kért ellene tömeges zavargások szervezésével és társadalmi gyűlölet-keltéssel vádolva. Vasárnapi letartóztatása nyomán a 26 éves ellenzéki újságíró tizenöt év börtönre számíthat (jobb esetben), de akár halálra is ítélhetik – Belorusz ugyanis Európa utolsó országa, ahol érvényben maradt a halálbüntetés.

A civilizált világ országai kemény hangon ítélték el a belorusz diktátor személyes utasítására történő gépeltérítést, Lengyelország és Litvánia állami szintű terrorizmusnak nevezte – végül is másodlagos, ha egy civil gépet a pilótákat pisztollyal fenyegetve térítenek el, vagy vadászgép fenyegetésével. Hétórás kényszerleszállás után a gép folytatta útját a litván fővárosba, hat utas kivételével: a letartóztatott szerencsétlen újságíró és barátnője mellett az eltérítésben szerepet játszó belorusz KGB 4 tisztje is Minszkben maradt.

Az állami gengszterizmus jelentős politikai változásra utal, arra, hogy Lukasenka egyre inkább Putyin oltalmára kényszerül, s egyre inkább az orosz módszerekhez folyamodik. A Kreml hosszú keze külföldön is lecsap politikai ellenségeire, otthon pedig börtönbe zárja a terroristának minősített másképp gondolkodókat.

1994 óta tartó vaskezű uralma alatt Lukasenka szinte mást sem tett a szovjet örökség mesterséges életben tartásánál. A gazdaság oroszlánrésze manapság is állami kézben maradt, a szocialista ipar megmaradt, s azzal az emberek munkahelyei is. Beloruszban nem volt az egykori Szovjetunióra jellemző rablóprivatizáció, a magánosítás minimális volt és leginkább a kiskereskedelmet érintette. Ebből kifolyólag nem alakult ki újgazdag oligarchia és annak csontvelőig korrupt, maffia-szerű összefonódásai. Belorusz elkerülte a kilencvenes évek gazdasági mélyrepülését, s az azzal járó társadalmi sokkokat, az életszínvonal alacsonyabb ugyan, mint Oroszországban és lényegesen alacsonyabb, mint másik két szomszédjánál, az EU-s tag Lengyelországban és Litvániában, viszont jóval magasabb, mint a szomszédos Ukrajnában. Lukasenka más téren is igyekezett megőrizni a szovjet időket: az utcák, szobrok, országos ünnepek szinte változatlanul megmaradtak a szovjet időkből, még a titkosszolgálat elnevezése is KGB maradt, miközben az orosz nagytestvér átkeresztelte FSZB-re. Tavalyig Belorusz amolyan szovjet emlékparkra hasonlított, ahol tudatosan igyekeztek megállítani az idő kerekét. Végül is Fehéroroszországot egyöntetűen a Szovjetunió legszovjetebb köztársaságának tartották (a 15 közül), a beloruszokat pedig az agymosott szovjet „új ember” (homo sovieticus) mintapéldájának.

Lukasenka tavaly nyári durva választási csalása azonban véget vetett ennek. Tömegek tüntettek hónapokon keresztül Minszkben és Belorusz többi nagyvárosaiban a diktátor ellen, a diktátor a Moszkvai nagytestvér segítségére szorult. Kénytelen volt átvenni annak módszereit is: ütötte-verte a tüntetőket, több ezret tartóztatott le, a független sajtót pedig bezáratta. A hosszú börtönbüntetések kilátása elől több ezren menekültek külföldre, főleg Litvániába és Lengyelországba. Az állami propaganda is áttért a mai Oroszország dicsőítésére a szovjet múlt magasztalása helyett. Amolyan megkövesedett, mesterségesen életben tartott szovjet rezervátumból Belorusz egyre inkább átváltozik, s egyre jobban hasonlít a mai Oroszországhoz. S utóbbihoz hasonlóan egyre jobban szembefordul Európával és a civilizált világgal.