Botladozó Ukrajna

Tavaly egyértelműen Ukrajna éve volt, az egész világ figyelme az orosz katonai agresszió ellen elszántsággal védekező országra összpontosult. Kijev zarándokhellyé vált, magas rangú nyugati vezetők egymásra licitálva igyekeztek találkozni Zelenszkij elnökkel és fényképezkedni vele.

Ukrajna hősies ellenállása volt a legnagyobb meglepetés, szinte senki sem számított rá. Sem az oroszok, sem az amerikaiak, sem az európaiak, sőt, talán Kijevben sem reméltek volna akkora elszántságot és össztársadalmi összefogást. Kezdetben a nyugatiak vonakodtak komoly katonai segítséget nyújtani Ukrajnának, gyors összeomlására számítva, attól tartottak, hogy a korszerű haditechnika az oroszok kezébe kerül. Az ukrán haderő mégis visszavonulásra kényszerítette az oroszokat Kijev és Herszon térségéből, illetve a Fekete-tengeren, Harkivnál pedig győzelmet aratott a menekülő megszállók fölött. 

Idén lényegesen megváltozott a helyzet. Ukrajna kevesebb katonai támogatást kapott, mint amennyire szüksége volt, s az is csak késéssel érkezett, de még így is jelentősebb volt, mint tavaly. Idén a nyugatiak tanokat és harci repülőgépeket is küldtek Kijevnek, amiről tavaly még álmodni sem mertek. Mindezek ellenére a tavaszra tervezett és nyárra halasztott nagy ukrán offenzíva kudarcot vallott, nem sikerült visszaszorítani a megszállókat. Egyetlen tavalyihoz hasonló sikert sem értek el, holott jobban voltak kiképezve és felfegyverkezve. Még Prigozsin júniusi lázadását sem tudták javukra fordítani. 2023 egyértelműen kudarc volt Ukrajna számára, főleg, hogy az év végére az amerikai és európai támogatás folyósítása is megkérdőjeleződött, pedig az létfontosságú Ukrajna számára, külföldi segítség nélkül nemcsak harcolni képtelen, hanem egyszerűen túlélni is. A gazdasági támogatás is akadozik. Lengyelország, Szlovákia, Magyarország, Románia és Bulgária elérte Brüsszelben az ukrán gabona-behozatal betiltását, a lengyelek pedig az ukrán teherfuvarozók belépését is megakadályozzák. 

A belső lelkesedés is jelentősen alábbhagyott. Tavaly például csupán külföldről 65 000 ukrán férfi tért haza, hogy önkéntesnek jelentkezzen a hadseregbe. Az országon belül pedig további százezrek jelentkeztek a besorolási irodáknál. Ennek idén nyoma vesztett, egyre többen próbálják kikerülni a katonai szolgálatot. Az ukrán hadsereg nemcsak fegyver és lőszerhiánnyal szembesül, hanem egyre komolyabb létszámproblémával is.

Közben az oroszok összeszedték magukat, korszerűsítették taktikájukat, sebességbe kapcsolták hadiiparukat, és saját tudományos-technikai fejlettségüket jócskán meghaladó modern hadieszközöket is kaptak Irántól és Észak-Koreától, sőt, meg is tanulták használni azokat. Tavaly az orosz hadsereg szellemileg-stratégiailag a nyolcvanas évek afganisztáni háborúja szintjén ragadt meg, idén viszont a huszonegyedik századi megközelítéssel harcolnak. Az állóháború egyértelműen nekik kedvez, fegyver- és lőszer-ellátásuk jobb, mint az ukránoké, a sebességbe kapcsolt orosz hadiipar és Észak-Korea külön-külön is többet gyárt, mint egész Európa! A legjelentősebb különbség azonban emberi téren mutatkozik, Oroszországnak négyszer-ötször nagyobb tartalékai vannak, mint Ukrajnának. Ukrajnában és nyugati szövetségeseinél beköszöntött a háborús fáradtság, az agresszor oldalán viszont nem. Ráadásul október óta a világ figyelme a Közel-Keleten kitört újabb háborúra összpontosít, miközben Ukrajna kikerült a reflektor-fényből. Kijevben alighanem minél hamarabb elfelejtenék a 2023-as évet.