Casus belli Moszkvának

December 13-a, Luca napja egyben a fordulat napja a népi hiedelem szerint. Ekkor jelennek meg a boszorkányok, akik ellen bárhogyan is, de védekezni kell. Hogy az Európai Bizottság két háborús főboszorkánya; fúria den Leyen és Banya Kallas épp erre az időszakra eszelték-e ki azt a példátlan tettet, hogy az EU-ban, kiemelten is Belgiumban befektetett orosz állami vagyont megszerezzék Ukrajna, tehát egy nem EU-s állam finanszírozása céljából, lehet a véletlen műve. De csak az időzítés. A tett maga nagyon is tudatos. A következményei kiszámíthatatlanok, de várható, hogy a legrosszabb forgatókönyvek lesznek a legvalószínűbbek. Most már van casus belli, nem kell várni 2030-ig, ahogy Mark Rutte, NATO-főtitkár harsogta.

A jogállamiságára, a magángazdaság és -tulajdon szentségére – elvekben és szavakban – olyan sokat adó Európai Bizottság minden jogszabályt felrúgott. Az Európai Unió területén lévő orosz vagyon kb. 210 milliárd eurót tesz ki (Magyarország éves GDP-je, Románia éves GDP-jének kb. 60 százaléka), aminek nagy részét, közel 90 százalékát, azaz 190 milliárd euró értékű vagyont a belga székhelyű Euroclear kezel. Még sosem fordult elő, hogy egy szuverén állam vagyonával kapcsolatban így döntsenek, amely döntés minden nemzetközi és belső; integrációs és nemzeti joggal szembe megy. Az Európai Bizottság ezzel a lépéssel tönkreteszi az egyik nagyon eladósodott tagállamát; Belgiumot, de hatása az egész eurózónára végzetes lesz.

Az eseményekről sokan írtak, írnak is még, a hosszabb távú következményeket is jól lehet jósolni. Perek tömege indul meg oda-vissza alapon az eurózóna és/vagy az EU-s tagállamok és Oroszország között. Kölcsönös vagyonlefoglalások, elkobzások következnek jogi értelmezéstől függően. A közvetlenül nem érintett harmadik országok inkább gyorsabban mint lassabban kivonják a tőkét a nyugati-európai bankrendszerből. Svájc ilyen helyzetben szokott hatalmasat profitálni természetesen. A tőkekivonás egy rettentően eladósodott és hitelét veszített valutazónában további finanszírozási gondokat jelent, inflációt gerjeszt. Valutaleértékelődést idéz elő, ami azt jelenti, hogy az import jelentősen megdrágul. Márpedig Európa behozatalra szorul energiahordozókból, és köszönhetően fúria den Leyennek, már így sincsen olcsó nyersanyag és energiahordozó az EU-ban.

Azonnali hatása lesz a tőzsdén ennek a döntésnek, akár már a héten láthatjuk, hogyan reagálnak a piacok. Különösen érdemes figyelemmel kísérni majd az olasz UniCredit, az osztrák Raiffeisen, de akár a magyar OTP-papírok értékeit. A Magyarországhoz közeli és a magyar gazdaságban is erős pozíciókkal rendelkező bankoknak komoly és prosperáló leányvállalati hálózatuk van Oroszországban, ahonnan ezek az európai bankok nem tudják hazautalni a megtermelt profitot.

Hosszabb távon ki akarna fektetni olyan országokba, ahol bármikor, bármilyen indokkal megszerezhető a befektetett vagyon, felrúgva ezzel a mindenkire vonatkozó jog uralmát. Most nem egy piaci szereplő, hanem egy szuperhatalom tulajdonában lévő és Belgiumban tárolt óriási összegről van szó. Hány évtizedig fognak majd tartani azok a perek, amelyek az érintett államok között fognak majd zajlani?

Mégis milyen logika mentén történik mindez? Miféle ördögi politika praktika mondatja Brüsszellel, hogy mindenáron, az európai polgárok, családok, férfiak és fiatalabb fiúk árán is támogatni és finanszírozni kell a legfejletlenebb, ugyanakkor legkorruptabb európai országot, Ukrajnát. Az aranybudik Ukrajnáját, az Északi Áramlat gázhálózat felrobbantásában bűnrészes Ukrajnát, a fizetés- és működésképtelen Ukrajnát, a magyar közösséget vegzáló és terrorizáló Ukrajnát, a nemzetközi szerződéseit olajcsővezetékek robbantásával megsértő Ukrajnát. A „börtönország” Ukrajnát, amely saját állampolgárait zárta be kerítéssel, kamerákkal felszerelt határai mögé. Amely az összes posztszovjet ország mögött kullog, háború ide vagy oda, mind gazdasági, mind társadalmi értelemben. 

S végül abban se legyünk biztosak, hogy a NATO működni fog éles helyzetben. Mert valójában sosem volt kipróbálva a híres 5. cikkely, a kölcsönös és tényleges katonai megsegítés és beavatkozás paragrafusa. A NATO ereje az elrettentésben rejlett eddig, de mi van akkor, ha egy kiprovokált európai–orosz háború során azt mondja a két legerősebb hadsereggel rendelkező tagállam; az Amerikai Egyesült Államok és Törökország, hogy itt az európaiak támadtak, nekünk nincsen dolgunk veletek. Az orosz vezetés sosem emberéletekben mérte a vagyont, hanem nagyon is tőkeértékben. Az EU kvótaboszorkányai ukrán aranybudi-tálcán kínálják Moszkvának a casus bellit a végzetes európai háborúhoz.

Miklós Gábor,

Budapesti Corvinus Egyetem