Demográfiai mélyrepülés

Felfigyelnek egyáltalán rá?

Történelmi negatív csúcsot döntött a népességfogyatkozás tavaly Romániában. 2020-ban 40 000-rel kevesebb gyerek született, mint az előző évben, az elhalálozások száma viszont mintegy 25 000-rel növekedett!

A demográfiai fordulat már a rendszerváltás utáni első években bekövetkezett, azóta évről évre többen hunynak el, mint ahányan születnek. Míg a nyolcvanas években 300 000 fölött alakult a születések száma országosan, a rendszerváltás után az alá, majd az utóbbi években már 200 000 alá csökkent. Tavaly azonban példátlan zuhanást regisztráltak, a születések száma 150 000 alá esett, ami történelmi minimum, legalábbis az utóbbi 120 évben, amióta létezik statisztika.

A helyzet annál is aggasztóbb, hogy a mélyrepülést nem a koronavírus-járvány okozta. Tekintettel a fogantatás és a születés közötti kilenc hónapra, a tavaly márciusban beköszönt járvány és az azzal járó korlátozások csupán a decemberi születési adatokat befolyásolhatták, a zuhanás tehát nem írható a koronavírus számlájára, mélyebb okai vannak. Ellenben az elhalálozások számának szintén aggasztó növekedéséhez a járvány jelentősen hozzájárult.

Amennyiben a népességfogyatkozás felgyorsulása tartósnak bizonyul, az évszázad közepére (azaz 30 év múlva) Románia összlakossága 15 millióra csökkenhet (egyharmaduk nyugdíjas lesz), vagyis az ország elveszítheti a 2011-ben regisztrált 20 milliós lakosság negyedét! A szomszédban már tapasztaltak hasonlóan drasztikus visszaesést, Bulgária népessége például 9 millióról 7 millióra csökkent a rendszerváltás óta eltelt 30 év alatt!

A természetes fogyás általános európai jelenség, Írország kivételével a kontinensen mindenütt csökken az őshonos fehér keresztény lakosság, s a társadalmak mindenütt folyamatosan elöregednek. Nyugaton mégis kevésbé aggasztó a helyzet, a természetes fogyás negatív hatásait pótolja némileg a bevándorlás: az aggasztóan alacsony születéssel rendelkező Olaszországban és Spanyolországban például tömegesen érkeztek kelet-európai vendégmunkások (mindkettőben csak Romániából kb. egy-egy millió), akik betöltik a megüresedett állásokat, gyakran olyanokat (egészségügy, idősgondozás, mezőgazdaság), melyek nélkül komoly fennakadások keletkeznének a társadalomban.

Románia esetében azonban a természetes fogyásra rájön a nagyméretű kivándorlás, országunk ugyanis Európa legjelentősebb vendégmunkás-kibocsátója. Ráadásul a kivándorlók nagy része a fiatalok és középkorúak közül kerül ki, vagyis az az aktív korosztály, amely nemcsak munkájával és adóival működteti az államot, hanem utódokat is nemz. A kivándorlási folyamat korántsem közeledik a végéhez, az EU-s tagság nyomán jelentősen növekedett az életszínvonal, de még mindig jócskán elmarad a nyugati országokéhoz képest. Románia gazdasága egyszerűen képtelen akkora béreket kitermelni, mint a nyugati országok, s ez a közeljövőben aligha változik lényegesen.

Külső tartalékokra azonban nemigen lehet számítani, melyek pótolnák a helyiek kivándorlását. A Moldvai Köztársaság lakói tömegesen vették/veszik fel a román állampolgárságot, de csak töredékük telepszik át közülük Romániába, legtöbbjük a román útlevél adta lehetőséggel élve szintén Nyugatra vándorol jobb megélhetésért. A kulturálisan inkompatibilis muszlim és afrikai bevándorlás pedig nyilván szóba sem jöhet megoldásként, legfeljebb többletproblémaként.

Az egyre súlyosbodó helyzet ellenére a bukaresti politika, a sajtó és általában a közvélemény nemigen hajlandó tudomást szerezni a demográfiai válságról. Az egyetlen megoldás a természetes fogyás mérséklése, esetleg visszafordítása, ilyesmire azonban csak Magyarországon és Lengyelországban született részletes ország-stratégia. Romániában viszont a közbérek és a nyugdíjak megemelése dominálja immár évek óta a (gazdaság)politikát és a közvéleményt, mit sem törődve azzal, hogyan tudná az évről évre szűkülő aktív korosztály az egyre nagyobb nyugdíjakat kitermelni, ráadásul egyre több nyugdíjasnak! Amikor 10-15 éven belül az ország gazdasági, társadalmi gerincét jelentő, népes „decreței nemzedék” nyugdíjba vonul!