Demográfiai zsákutca

Zsákutcába kergette magát Európa? Először fordulna elő, hogy a következő nemzedék rosszabbul fog élni, mint szülei generációja? Méghozzá a példátlan technológiai fejlődés ellenére!

Eddig minden nemzedék jobb életszínvonalnak örvendett, mint az előző, legalábbis a második világháború óta. Javult az oktatás, az egészségügyi helyzet, megszűntek a járványok, lényegesen csökkent a gyermekhalálozás, az életet megkönnyítő háztartási gépek általánosan elterjedtek, skálájuk egyre bővült, növekedett a személygépkocsik száma, általánossá vált a nyaralás stb. Ráadásul úgy, hogy kevesebbet kell dolgozni mindezért, a hetvenes évektől Európában az ötnapos munkahét fokozatosan felváltotta a hatnaposat. A javulás Nyugaton és Keleten egyaránt megtörtént, csupán mértéke és gyorsasága különbözött.

Ezen töretlen fejlődés folytatása megkérdőjeleződik, Európa demográfiai válsága miatt. A 2021–22-ben szervezett népszámlálások nyilvánosságra kerülő eredményei szerint a legtöbb európai ország népessége csökken, néhol drasztikus mértékben, az elöregedés pedig szinte általános. A volt szocialista országokban és Dél-Európában, különösképpen Olaszországban drámai a helyzet. De még a demográfiai behozatalra alapozó nyugat-európai országokban is súlyosnak mondható.

Mára az emberek többet élnek, a példátlan fejlődés révén a születésnél várható élettartam meghosszabbodott. Drasztikusan csökkent viszont a születések száma, megfelelő utánpótlás hiányában folyamatosan zsugorodik az aktív korosztály, Európa pedig elöregedik.

A társadalmi egyensúly felborulása miatt egyre szűkebb rétegre hárul a gazdaság működtetése, kevesebb aktív keresőnek kell kitermelnie saját megélhetése mellett az állami gépezet működésére és az egyre bővülő idős korosztály ellátására szükséges javakat. Amikor Bismarck bevezette a nyugdíjrendszert a tizenkilencedik század végén, Németország fiatal társadalom volt, sok volt a gyerek és az aktív korosztály, kevés az idős. Sokan fizettek be a nyugdíjalapba, és kevesen részesültek nyugdíjban, azok is rövidebb ideig, az idősek ritkán érték el nyolcvanadik születésnapjukat. Manapság viszont a legtöbb európai országban a várható élettartam 80 év körül alakul, így jóval hosszabb ideig kapnak nyugdíjat. Európában ugyanis szinte minden országban a Bismarck-féle nyugdíjrendszer működik.

Ennek nyomán a mai fiatalok nemigen számíthatnak arra, hogy korábban vonulnak nyugdíjba, a nyugdíjkorhatárt növelni kénytelenek. Németország már évekkel ezelőtt 67 évre emelte, Franciaország pedig hetek óta lázong, mert 62-ről 64 évre emelték!

A hiányzó saját fiatalok Európán kívüli importból való pótlása – amivel a nyugatiak ámították magukat – nyilvánvaló, hogy nem megoldás. Éppen ellenkezőleg, további problémákat okoz, tovább növeli a társadalomra nehezedő terhet. A muszlim és színes bőrű bevándorlók szakképzettsége, munkamorálja és társadalmi normáik nem tudják biztosítani Európa tartós fejlődését. Egy friss bécsi tanulmány szerint a tavaly Ausztriába érkezett migránsok 70%-a analfabéta! A berlini Humboldt egyetem szintén friss tanulmánya szerint a 2015-ös nagy migránshullám idején Németországba érkezettek bő kétharmada azóta is szociális segélyeken tengődik.

Kilátás egyelőre nincs, még ha csoda folytán a demográfiai mélyrepülés növekedésre váltana, hatása akkor is csak egy áldozati nemzedék után érződne. A nyugdíjkorhatár emelésére egyelőre nincs alternatíva, bármennyire is ellenzik az európai társadalmak. Joe Biden példája aligha vonzó Európában. Az amerikai elnök 82 évesen sem hajlandó nyugdíjba vonulni, nemrég jelentette be, hogy jövőre további 4 évre hosszabbítaná meg munkaszerződését.