Egy sportdélután előzményei

A patinás aradi sportegyesületek a „hőskorban” joggal tartottak attól, hogy az egyre népszerűbb labdarúgás elhódítja az addig divatos sportágaktól – tornától, atlétikától, lövészettől, kerékpározástól – a fiatalokat. 

Az elkerülhetetlen azonban törvényszerűen bekövetkezett: az 1879-ben bejegyzett Aradi Torna Egyesületből (ATE) 1899-ben kivált az Aradi Atlétikai Club, az AAC, amely megalakította futball-szakosztályát, és a vagongyár mellett felépített pályán augusztus 15-én megrendezte az első hivatalos, majd október 29-én az első városok közötti mérkőzést.

A focival akkoriban ismerkedő aradi sportemberek nevét érdemes felidézni, még akkor is, ha ez utóbbi sporttörténeti találkozón 10:0-ra kaptak ki a Budapesti Műegyetem csapatától: Bogsán Károly, Pittner János, Wally György, Schweiger József, Székely Károly, Zima Tibor, Bonyhai Béla, Bildhauer Alfréd, Sonntagh Gusztáv, Byar Róbert, Losonczi Zoltán.

Eltelt néhány év és a labdarúgás népszerűsége egyre nőtt. 1912 tavaszán futótűzként terjedt el a hír, hogy az egyik legpatinásabb angol sportklub, az 1886-ban alakult Bishop Auckland F. C. magyarországi turnéját Aradon zárja. Ahogy közeledett a találkozó időpontja, április 17-e, úgy nőtt az izgalom a városban. Az AAK-pályán 10 új páholyt és 250 új ülőhelyet építettek. Az ACSEV bejelentette: a hatalmas érdeklődésre való tekintettel, a mezőhegyesi motoros vonalát a mérkőzés napján meghosszabbítja Szegedig, hogy a Tisza-parti város Aradra érkező szurkolói este haza tudjanak utazni.

Az összecsapás kimenetele nem lehetett kétséges. Az angolok tudásbeli fölénye óriási volt: hat mérkőzésük során csak az MTK-tól szenvedtek minimális vereséget. Nagyváradon az NAC csapatát 8:0-ra győzték le.

Az angolok megüzenték, hogy szeretnének tisztelegni a Vértanúk-szobra előtt, és egy nappal megérkezésük előtt elküldték az erre a célra szánt koszorút. „A szabadság 13 hősének. B. A Fotball Club” feliratozású koszorút a főtéri Reinhart bútorkereskedés kirakatában csodálhatták meg a járókelők.

A pályaudvaron a szurkolók lelkes serege harsány hipp-hipp hurrá kiáltással fogadta a vonatból leszálló vendégeket. Hat Marta gyártmányú kisautóval hajtottak a Szabadság térre, ahol megkoszorúzták a szobrot, miközben a katonazenekar a Rákóczi indulót játszotta. Tenner Alfréd újságíró, városi tanácsos angolul köszöntötte a vendégeket, akik az ünnepség utáni városnézést sem hagyták ki, majd ebéd után a mérkőzés helyszínére hajtottak. Délután az AAC-pályán ötezer ember szorongott. Legnagyobb örömükre helyi kedvenceik, akik között többen az első aradi focimeccsen is pályára léptek, egész ügyesen kergették a labdát a sokkal tapasztaltabb, de fáradt angolok ellen. Sőt még gólt is lőttek. (A meccsről részletesen a Függetlenség c. helyi napilap tudósított, melynek felelős szerkesztője az egykori játékos, Zima Tibor volt.) A félidőben a 33-as gyalogezred fúvószenekara muzsikált.

A 3:1-es a vendéggyőzelemmel véget érő mérkőzés után a Fehér Kereszt Szállóban díszvacsorát adott az AAC a labdarúgás hazáját képviselő vendégcsapat tiszteletére.