Egyenlőtlen kapcsolat

Moszkvába látogatott három napra Xi Jingping kínai államelnök. Az óriássárkány meglátogatja a sebzett medvét, hogy nyomatékosítsa további feltételeit?

Noha túlzás lenne azt állítani, hogy a kínai főnök ellenőrző terepszemlét tart az orosz helytartónál, az orosz–kínai viszony korántsem egyenlő, se nem kiegyensúlyozott. Oroszország Kínától való függősége egyre nyilvánvalóbb, az együttműködés feltételeit egyértelműen Kína szabja meg, egyoldalúan, s nem közösen dolgozzák ki.

Eleve nem is lehetnek egyenrangú partnerek. Kína 1,4 milliárdos lakossága szinte tízszer nagyobb, mint Oroszország 145 milliós népessége, gazdasága nagyságrendekkel erősebb, mint az oroszoké, tudományos-technológiai téren pedig szintén óriási Kína előnye. Míg Kína jóformán a világ összeszerelő műhelyévé vált, addig Oroszország annak benzinkútja szerepét tölti be.

A kétoldalú viszony korábban is Kínának kedvezett, a tavalyi Ukrajna elleni agresszió azonban még inkább kiszolgáltatott helyzetbe sodorta Oroszországot.

Putyin fizikai mozgástere jelentősen beszűkült péntek óta, amikor a Nemzetközi Büntetőbíróság elfogatóparancsot adott ki ellene az ukrajnai gyerekek elrablása, és Oroszországba való deportálása alapos gyanúja nyomán. Az orosz elnök csak olyan országokba látogathat el, amelyek nem ismerik el a Nemzetközi Büntetőbíróságot, legalábbis elvileg.

Moszkvai látogatásával Xi Jinping elnök a Nyugatnak is üzent: fittyet hány azok értékeire és saját érdekeit érvényesíti, akár tetszik, akár nem. Nemrég egy másik, Nyugat által páriának tekintett ország-vezetőt, Lukasenka belarusz diktátort fogadta Beijingben, és szintén nemrég kibékítette Iránt és Szaúd-Arábiát.

Bármennyire is furcsának tűnne, Kína inkább az amerikai példát követi globális nagyhatalmi ambíciói érvényesítéséhez, mint az oroszt. Mindenekelőtt gazdasági csápjai kiterjesztésével építi fel aprólékosan, szinte tégláról téglára világhatalmi pozícióit. Afrikát így falja fel apránként, a Selyemút kezdeményezéssel pedig Ázsia és Európa országaiban is növeli befolyását. Akárcsak az USA, Kína is magához vonzza, magához kapcsolja az országokat számos láthatatlan szállal, miközben Oroszország továbbra is a cárok és a szovjet elvtársak mintájára katonai nyerserővel érvényesíti céljait.

A tavaly elindított Ukrajna elleni katonai agressziójával Putyin geopolitikai zsákutcába sodorta Oroszországot. Ezáltal jelentősen növekedett a Kínával szembeni függőssége. Az európai piacok elvesztése után, Oroszország még inkább Kína hatalmas felvevőpiacától függ kőolaja, földgáza és egyéb ércei értékesítéséhez. Kína viszont nem függ az oroszoktól, bármikor vásárolhat az olajban locsogó közel-keleti muszlim országoktól, az afrikai Nigériától, Angolától vagy Venezuelától. Ebből kifolyólag Kína drasztikus, mondhatni megalázó diszkontot kényszerít rá Oroszországra, amit utóbbi kénytelen lenyelni, bármennyire is hátrányos számára. Technológiai szinten hasonló a függősség, a Nyugattal való kapcsolatok elvágása nyomán Moszkva csak Kínától szerezhet be korszerű technológiát, Kína viszont másoknak is eladhatja, nemcsak az oroszoknak. Nem meglepő, hogy Kína e téren is szigorú egyoldalú feltételeket szab, csak bizonyos termékeket hajlandó eladni Moszkvának, azokat is a világpiaci ár többszörösén.

Kína nem vezetett be szankciókat Oroszország ellen, politikailag ki is állt Moszkva mellett nemzetközi fórumokon. Fegyveres segítséget azonban nem nyújtott, bármennyire is kérik az oroszok. Kína nem hajlandó lemondani világuralmi ambícióiról Putyin ukrajnai ámokfutásáért. Kína gazdasági hatalma, pénzügyi bevételei és tudományos-technológiai fejlődése a nyugati tömbbel (Európa, Japán és USA) való kapcsolatokból származik, ezek nagyságrendekkel fontosabbak, mint az orosz kapcsolatok. Kína egyszerűen nem fogja felrúgni azokat Putyin kedvéért, főleg, hogy utóbbi egyre kiszolgáltatottabb helyzetbe kerül. Törökország mellett ugyanis Kína a tavaly óta tartó háború legnagyobb nyertese.

Kína alighanem folytatja a számára roppant kedvező, óvatos politikát, nem fog szembeszállni az USA vezette Nyugattal. Hacsak a Tajvan körüli nézeteltérés nem fajul el. Tajvan az a vörös vonal Kína számára, amelyért hajlandó kockáztatni, sőt, akár szembeszállni bárkivel.