Ellenzéki mélyrepülés

Újabb kiütéses vereséget szenvedett az urnáknál a magyarországi ellenzék. Annak ellenére, hogy összefogott és együttesen lépett fel a Fidesz ellen, mégis mintegy 850 ezerrel kevesebb szavazatot kapott, mint a hat párt külön-külön 2018-ban. Nemcsak az országos pártlistán buktak nagyot, de mind a 106 egyéni választó kerületben is „sikerült” rontani négy évvel korábbi saját teljesítményükhöz képest. Elképesztő „teljesítmény”, főleg, hogy sorozatosan bekövetkező jelenségről van szó, 2010-ben, 14-ben és 18-ban ugyanez volt a helyzet.

A mélyrepülést nyilván több tényezőre lehet visszavezetni, melyek közül az MSZP kiüresedése és Gyurcsány Ferenc szerepe távolról a legjelentősebb. Az egykor komoly társadalmi beágyazottsággal rendelkező MSZP zombi-alakulattá vált, amolyan élő-halott. Gyurcsány Ferenc verte szét még 2010 előtt, noha sosem vállalta a felelősséget, mindig mások mögé bújva a háttérből kavarta a dolgokat. A szocialisták azóta sem tudnak magukhoz térni, az utóbbi 12 évben egyetlen országos kaliberű politikust sem tudtak kitermelni, s egyetlen komoly politikai üzenetük sem volt. A Fidesz balról előzi meg őket sorozatosan, a bérből és nyugdíjból élő, többnyire kétkezi munkát végző, alacsonyabb jövedelmű és iskolázottságú kategória, vagyis a szocialista pártok mindenkori szavazóbázisa a Fidesz ölébe hullott. Legyen szó rezsicsökkentésről, adó-visszafizetésről, lakás-felújítási támogatásról, fiatalok személyi jövedelemadó mentességéről, tizenharmadik havi nyugdíjról, vagy bármely más hagyományosan baloldali témáról, azokat szinte kivétel nélkül a Fidesz képviseli. A szocialisták egyszerűen képtelenek előrukkolni hagyományos szavazó bázisuknak szóló üzenettel, illetve olyan hiteles politikussal, aki megfogalmazná és képviselné azt. Így hát a Fidesz nemcsak a hagyományosan jobboldali beállítottságú középosztályra számíthat, hanem a megélhetési kérdésekre érzékeny rétegre is. Máshol ezen társadalmi kategóriákon a jobb és a baloldal osztozkodik, nálunk például előbbi a PNL, utóbbi pedig a PSD szavazóbázisát képezi.

A közutálatnak „örvendő” Gyurcsány Ferenc azonban nemcsak a szocialistákat tette tönkre, bármilyen politikai konstrukcióban óriási malomkő, amolyan Luci-Feri. A Jobbik például ezért vesztette el egykori szavazói kétharmadát, mert egyszerűen nem hajlandók elfogadni és támogatni a Gyurcsánnyal való összeborulást, miközben a gyurcsányozás jelentős fegyver a Fidesz számára, 2010 óta rendszeresen be is vetették sikeresen. Bármely további ellenzéki kezdeményezés elsődleges és kötelező feltétele a Gyurcsánytól való megszabadulás. Meglepő, hogy ez eddig miért nem tudatosult ellenzéki körökben, holott évek óta nyilvánvaló.

Nemcsak Gyurcsány húzta vissza az ellenzéket, hanem a többi megélhetési politikus (főleg politikus asszony) és kamupártjaik is. Olyanok, akik meglehetősen fiatal koruk ellenére már átvándoroltak az egyik jócskán 5% alatti kispártból egy másik hasonlóba. A választópolgárok szemében ez önérdek-hajszának minősült, az ideológia, politikai üzenet és társadalmi támogatás nélküli kispárt csak ürügy egyes politikusok személyes ambíciói megvalósításához. Főleg, hogy eddigi politikai tevékenységük inkább a parlamenti és köztéri hisztiben, illetve a Magyarország elleni külföldi sopánkodás-áradatban merült ki.

Márki-Zay Péternek nehéz volt felülkerekedni mindezeken, bármennyire is becsületes, jóhiszemű és nemzeti elkötelezettségű. A nagypolitikában kezdőként ráadásul számtalan kommunikációs bakit követett el, amit a Fidesz olajozott gépezete könyörtelenül ki is használt ellene. Az ellenzék egyszerűen képtelen volt lecsapni a politikai magas labdákra, holott bőven akadt, hogy csak a járványt és az abból fakadó társadalmi feszültséget és gazdasági problémákat említsük. Habnak a tortán jött az ukrajnai háború, melyre szintén a Fidesz csapott le.

Társadalmi beágyazottság, közérdekű politikai ajánlatok és azokat felvállaló hiteles embergárda nélkül nehéz, sőt, lehetetlen legyőzni a Fideszt. Állandó hisztizéssel és botránykeltéssel, politikailag mellékes (korrupció, jogállamiság, Brüsszel), vagy kimondottan ingerlő (szexuális kisebbségek állítólagos üldözése) témák felkarolásával és Orbán-fóbiával legfeljebb a liberális bástyának számító Budapesten lehet nyerni, máshol viszont nem. Erre még olyan frontember, mint Márki-Zay Péter sem képes.