Előnyben a telepatikusok!

Ma felhívtam a tanügy-minisztériumot és telefonhoz kértem a magyar oktatásért felelős miniszteri tanácsost. Rögtön kapcsolták. Természetesen bemutatkoztam. Ő is. 

Meglepetésemre azonban neve és tisztsége után rögtön megemlítette, hogy milyen jó baráti viszonyban áll az őt kinevező érdekvédelmi szervezet vezetőivel, és azt is elpanaszolta, hogy kollégái nem igazán kedvelik őt, merevnek, szőrszálhasogatónak tartják. Egészen meglepett őszintesége és zavartan hebegtem, hogy én tulajdonképpen csak annyit szerettem volna, ha ő is bemutatkozik.

No, nem csigázom tovább senkinek a fantáziáját. A fentebb írottakból ugyanis a valóságban semmi sem történt meg. Ezúttal még csak a minisztériumot sem hívtam fel (bár lehet, hogy szokásukhoz híven ezek után ők fognak felhívni engem). Szóval az egész bemutatkozásos történet, a miniszteri tanácsos vallomása is kizárólag a saját képzeletem szüleménye, ami abból fakadt, hogy az idei képességvizsga egyik román tétele által okozott (szerintem fölösleges) hűhó után belepillantottam a magyar tételekbe, illetve ennek javítókulcsába. És azóta is azon tépelődöm, hogyan lehetséges, hogy egyetlen magyar tanár sem emelte még fel hivatalosan szavát egy ilyen ostoba javítókulcs kapcsán.

Szóval, hogy érthető legyek: vegyük az első tételt. Ennek alapjául egy nagyszerűen megírt Czakó Gábor-történet szolgál a kedves rajzfilmfiguráról, Szilveszter kandúrról. Könnyed, játékos témájú, nyelvileg igazi csemegének számító írás. Alapanyagként tehát tökéletes képességvizsgára. Az első, 5 pontot érő követelmény is ésszerű. Így szól: „Mutasd be a főszereplőt!” No, de ehhez jön a hajmeresztő javítókulcs, amely szerint a javító tanár e tételnél a következő dolgokat kell pontozza a dolgozatban: „A részlet szereplőinek megnevezése (….) A köztük levő viszony meghatározása (…)”. Na, itt dobtam be a törülközőt és képzeletem azonnal megszülte a fenti minisztertanácsos-történetet. Merthogy számomra valakinek a bemutatása nevet, esetleg tisztséget, irodalmi műben, szerepmegnevezést jelent. Semmiképpen nem a máshoz fűződő viszonyának taglalását. Ha pedig a tanácsos ilyen javítókulcsot hagy jóvá, akkor minden bizonnyal ő nevénél, tisztségénél többet is elárul magáról egy sima bemutatkozásnál.

Persze ezzel nem merül ki a képességvizsga-tétel sületlenségeinek sora. Merthogy szintén a Czakó Gábor-szöveghez kapcsolódó 9. kérdés így szól „Mi volt az oka annak, hogy Szilveszter kandúr megszökött Hollywoodból? Írd ki a vizsgalapra a helyes mondatok betűjelét!” És jön négy, részben helytelenül megfogalmazott, részben egymást fedő variáns, amiből a javítókulcs szerint végül nem mondatok, hanem egyetlen mondat betűjelét kellett volna kiválasztania a diáknak.

Az igazi felháborodást azonban szerintem a második tétel alapjául szolgáló szövegnek kellett volna kiváltania a hazai magyar pedagógusokból. A székely–magyar rovásírás eredetének vitáját bemutató szövegről ugyan nem tudni, hogy ki a szerzője és megjelent-e egyáltalán valahol, de tény: annyira zavaros, hogy gyakorlott olvasó emberként is többször át kellett böngésznem, hogy valamelyest kihámozzam az értelmét. Nem szeretnék senkit untatni a követelményekben és a javítókulcsban szereplő badarságokkal, de egyet mégis említenem kell. A tétel első kérdése: „Milyen anyagba karcolva maradt fenn a rovásírás?” Erre épkézláb választ lehet adni a szöveg alapján: „Kőbe és fába”. Itt végre a javítókulcs megegyezik a követelménnyel. De hogy ehhez képest a 9. pontban szereplő kérdésre, mármint, hogy „Milyen írószerszámokralehet szükséged, hogy ha rovásírással készítesz feljegyzést?”, hogyan jön az a válasz, hogy „Véső, kalapács/karcoló szerszám (pl. bicska)/toll, papír” – ez számomra talány. Legfőképp azért, mert tudtommal sem a véső, sem a kalapács, sem a bicska és főleg a papír nem írószerszám. Meg aztán, ha a toll alkalmas a rovásírásra (mint ahogy ma már valóban az), akkor fel lehetne sorolni a ceruzát, golyós- és filctollat, akár krétát is. Nemde?

Egyszóval végtelen kíváncsisággal várom a péntek reggelre beígért eredményhirdetést. Ha ilyen tételek és javítókulcs mellett egyetlen romániai magyar diáknak sikerült szín tízest írnia, akkor le a kalappal az illető telepátiás képességei előtt, amellyel kiszimatolta, hogy a tételt és javítókulcsát összeállító pedagógus(?) és az azt jóváhagyó minisztertanácsos, mit ért bemutatkozás, írószerszám meg egyéb eddig egyértelműnek vélt fogalmak alatt!