Rohamléptekkel csökken Románia népessége. A tavalyi népszámlálás december 30-án nyilvánosságra hozott előzetes adatai szerint az ország lakossága 19 053 195, több mint egymillióval kevesebb, mint 2011-ben, amikor még 20 121 641 személyt találtak a népszámlálók. Vagyis valamivel több, mint egy évtized alatt az ország lakossága 5,31%-kal csökkent. Ezzel Románia népessége az 1966-os szint alá esett, akkor ugyanis 19 103 163 lakost regisztráltak. Akkor vezették be a hírhedt abortusztilalmat, annak nyomán a hatvanas évek végén-hetvenes évek elején (pontosabban 1967 és 1971 között) megugrott a születések száma („decreței”-nemzedék), de a természetes szaporulat további két évtizedig tartott, lényegében a kommunista rendszer 1989-es összeomlásáig. Azaz a rendszerváltás óta eltűnt a szocialista rendszer második felében erőltetett népesedési politika demográfiai többlete. Az ország lakossága azóta folyamatosan csökken, a rendszerváltás utáni népszámlálások rendszeresen csökkenő tendenciát mutatnak ki. 1992-ben még 22,81 millió volt Románia lakossága, 2002-ben 21,68 millió, 2011-ben pedig 20,12 millió!
Erdélyi helyzetkép
A lakosság az ország 40 megyéjében és Bukarestben is csökkent, kivételt csupán Szucsáva és Beszterce-Naszód megyék képeznek, ahol növekedést regisztráltak, illetve Ilfov megye, ahol a növekedés nyilván a fővárosból kiköltözöttekre vezethető vissza. Az apadás mértéke azonban vidékről vidékre, megyéről megyére változik. A tágabb értelembe vett Erdély lakossága 6,461 millióra csökkent, míg 2011-ben még 6,789 millió volt. Vagyis az előző népszámlálás óta Erdély népessége 4,82%-kal csökkent, ami kisebb az országos 5,31%-os fogyáshoz képest, hosszabb távon azonban jelentős. Tavaly Erdély népessége bő 250 ezerrel kisebb volt, mint 1966-ban és jó egy és negyed millióval kevesebb, mint a rendszerváltás körüli csúcson.
Megyékre bontva, a változást a következő táblázat mutatja:
Amint a táblázatból is kiderül, a tágabb értelembe vett Erdély 16 megyéje közül 15-ben apadt a lakosság, a kakukktojás Beszterce-Naszód megye, ahol majdnem tízezer fővel (3,41%-kal) nőtt. Brassó megyében a csökkenés minimális volt, de ott a demográfiai mélyrepülés már az előző évtizedekben bekövetkezett, a közel százezres csökkenést a rendszerváltást követő első két évtizedben regisztrálták. Krassó-Szörény és Hunyad megyében azonban a népességi mélyrepülés megállíthatatlannak tűnik, ott a csökkenés kétszámjegyű volt, s több mint háromszorosa az erdélyi átlagnak. Az aggasztó méretű fogyatkozás alighanem a súlyos gazdasági helyzetre vezethető vissza, a nehézipar egyre súlyosabb válsága nyomán egyre többen próbálnak máshol – részben külföldön – boldogulni, a fiatalok tömegesen vándorolnak el, sőt, számos nyugdíjas is visszaköltözött szülőhelyére, a kommunizmus idején ugyanis sokan az ország más részeiről jöttek dolgozni a Hunyad és a Krassó-Szörény megyei nehéziparban.
Kolozs és Szeben megyében csökken legkevésbé a lakosság, az apadás az erdélyi átlag felét sem érte el. A csökkenés mégis meglepőnek tekinthető – akárcsak Temes megye esetében – tekintettel Kolozsvár, Nagyszeben és Temesvár gazdasági fejlődésére, illetve tudományos és kulturális vonzerejére. Vagy lehet, hogy mégsem csökkent, csupán az ország más vidékeiről oda települők nem változtatták meg lakcímüket és a népszámlálásnál származási településeikhez regisztrálták őket?
A Partiumban, vagyis Arad, Bihar és Szatmár megyékben a csökkenés mértéke kisebb volt, mint az erdélyi átlag, ellenben Székelyföldön magasabb, Maros és Hargita megyék lakossága nagyobb mértékben csökkent, Kovásznáé pedig ugyanolyan mértékben, mint az erdélyi átlag.
Magyar kilátások
Az eddig nyilvánosságra került adatok nem tartalmaznak megyékre lebontott nemzetiségi információkat. Országos szinten 1,002 millió magyart írtak össze, 225 ezerrel kevesebbet, mint 2011-ben. A megyei össznépességi adatok arra utalnak, hogy a magyarok abszolút száma várhatóan minden erdélyi megyében csökkent, akárcsak a románoké, de a magyarság népességen belüli aránya azonban akár növekedhet is egyes megyékben.
Hozzászólások