Elsöpört szovjet múlt

Széleskörű nagytakarítás indult meg a balti országokban: Litvánia után Észtország és Lettország is elszállítja, illetve megsemmisíti a közterületeken megmaradt szovjet emlékműveket. Annak ellenére, hogy az elmúlt fél évben mindhárom országban növekedett az orosz nyelvűek száma. Ezzel párhuzamosan az oroszellenesség is hatványozottan növekedett – első látásra paradox módon.

Rögtön függetlenségük 1991-es visszaszerzése után mindhárom balti országban már lezajlott egy nagytakarítási hullám. A közterekről eltávolították Lenin és egyéb kommunista vezetők tengernyi szobrát, az utcaneveket is megváltoztatták, a középületekről eltüntették a sarlókat és kalapácsokat, a kommunista „hősökről” elnevezett intézményeket is átkeresztelték. Akárcsak az 1989-ben felszabadult volt szocialista országokban, a Baltikumban is eltávolították a kimondottan kommunizmusra és kommunista ideológiára utaló nem kívánt hagyatékot. A „felszabadító” Vörös Hadsereg tiszteletére felállított – szintén tengernyi – emlékmű már keményebb diónak bizonyult, főleg Észtországban és Lettországban, ahol a félévszázados szovjet megszállás ideje alatt nagyméretű orosz nyelvű lakosságot telepítettek. Észtországban a szovjet idők telepesei az összlakosság kb. 30%-t teszik ki, a szomszédos Lettországban pedig még többet, olyan 35%-t. Ezért Észtország és Lettország nem is adta meg nekik automatikusan az állampolgárságot, az oroszajkú lakosság kb. fele manapság sem rendelkezik észt, illetve lett állampolgársággal. Litvánia jobb helyzetben van, ott a tudatos szovjet telepítés kisebb méretet öltött, az oroszajkúak az összlakosság kevesebb, mint 10%-t teszik ki, kevesebben vannak, mint az őshonos lengyel nemzeti kisebbség tagjai.

Demográfiai helyzetéből kifolyólag Litvániában a nagytakarítás tovább terjedhetett, az országot fél évszázadig megszálló szovjet hadsereg emlékműveinek nagy részét is eltávolították. Észtországban és Lettországban ez nehezebben ment, az ilyen jellegű próbálkozások komoly társadalmi feszültségeket, személyi sérülésekkel járó utcai összecsapásokat eredményeztek, főleg, hogy a szovjet betelepítés a nagyvárosokba irányult, az észt és lett fővárosok lakosságának fele például manapság is orosz nyelvű, noha nem mindenki közülük orosz nemzetiségű. Az oroszajkú lakosság önazonossága sokkal inkább szovjet, mintsem orosz, nagy része ugyanis eltökélten szovjet-nosztalgikus, visszasírja az 1991-ben összeomlott birodalmat. A vörös hadseregnek pedig tengernyi emlékművet állítottak, minden városban kötelezően legalább egyet, de számos faluban is. Észtország és Lettország nyilván kerülte a feszültséget, főleg, hogy azzal a moszkvai propaganda malmára hajtotta volna a vizet, amely évek óta hisztizik az ugyebár „fasiszták által elnyomott” helyi oroszajkúakról.

Putyin Ukrajna-ellenes háborúja azonban oly méretű közfelháborodást eredményezett, hogy az észtek és lettek is vették a bátorságot a nagytakarítás második fázisának a megkezdésére, s egymás után távolítják el a közterületekről a megszálló (orosz és kommunista zsargonban:„felszabadító”) Vörös Hadsereg emlékműveit. Ukrajna lerohanásával Oroszország annyira lejáratta magát erkölcsileg, hogy a Baltikumban élő oroszajkúak nem mernek hisztizni, inkább csendben visszahúzódnak. Főleg, hogy a helyi balti többség erősítést is kapott az utóbbi fél évben, méghozzá orosz nyelvű erősítést.

A három balti ország ugyanis sok ukrajnai menekültet fogadott be, kiknek nagy többsége a harcok érintette szolidan orosz nyelvű dél- és kelet-Ukrajnából menekült el. S akik nem is olyan rég még a nosztalgikus, agymosott szovjet „új ember” (homo sovieticus) mintapéldái voltak, ugyanolyanok, mint a Baltikumban élő társaik. Nos, a poklot megjárt kelet- és dél-ukrajnai oroszajkú menekültek immár erős oroszellenes érzelmeket táplálnak, ami ahhoz a paradoxonhoz vezetett, hogy manapság a Baltikumban az orosz beszéd arányával párhuzamosan az oroszellenes hangulat is növekedett. Holott a fél évszázados szovjet megszállást átélő helyieket sem kell a szomszédba küldeni némi oroszellenességért, Litvániában például lakossági közadakozásból gyűjtöttek össze 6 millió eurót, hogy fegyvereket vásároljanak Ukrajnának. A hatóságok pedig nyugodtan hozzáfoghattak a nagytakarítás második fázisához, mely révén november közepéig eltüntetik a közterületekről a még meglévő szovjet emlékműveket.