Energia

Mélyreható energiareformot tervez Angela Merkel kancellár asszony, miután a minap mind a 16 szövetségi tartomány kormányfőjével konzultált Berlinben a gyökeres változásról. Németország azt tervezi, hogy 10 éven belül a regenerálható energia (nap- és szélenergia) fedezze a 82 milliós ország energiafogyasztásának 30%-t.

A cél kétségtelenül ambiciózus. Az átállás alighanem komoly mellékhatásokkal jár, mivel kőszénbányák, hőerőművek és atomerőművek bezárása várható, indokoltsága azonban nyilvánvaló. Az energia roppant kényes ügy Európa számára, gazdasági vetületén kívül a környezetvédelmi megfontolások és a geopolitikai szálak szempontjából egyaránt.

Néhány ország kivételével Európa nem rendelkezik jelentős nyersanyag-tartalékokkal, importra szorul. A kiszolgáltatottságot még a hetvenes években érezték, amikor a kőolaj világpiaci ára egyik napról a másikra négyszeresére (1973), majd több mint duplájára (1979) szökött.

Alternatívaként az atomenergia vetődött föl, Franciaország például 1975 és 1985 között erőteljesen fejlesztette atomerőműveit, olyannyira, hogy mára azok biztosítják az energiafogyasztás kb. 80%-t. Az atomenergia olcsó, nem szennyezi a környezetet, nagy hátránya azonban a veszélyesség – apróbb kisiklás is katasztrófához vezethet.

Ellenben a nap- és szélenergia nemcsak olcsó, de kifogyhatatlan és egyáltalán nem veszélyes. Lényegében minden európai ország hasznosíthatná. Ami akár az orosz földgáztól való függősség visszaszorításához is vezethetne.

Németországban komolyan gondolnak a tiszta és olcsó alternatívára, noha az orosz földgázimport csupán a fogyasztás 30%-t teszi ki. Keletebbre súlyosabb a helyzet, a legtöbb EU-taggá vált volt szocialista ország nagymértékben függ az orosz földgáztól, Szlovákia szinte 100%-ig. Alternatívára tehát még nagyobb szükség lenne, noha kérdéses, hogy – EU-s támogatással együtt – a keleti országok képesek lennének olyan reformra, mint amit Németország tervez. A hetvenes évek francia nagy átállásának megismétlése hiú ábránd, amikor a rendszerváltások óta eltelt 25 évben még földgáz-beszerzési alternatívát (csővezetékek) sem voltak képesek kiépíteni, s a „dáváj gáz” szintjéről „élvezik” az orosz gázfegyver önkényét.